Akklimatizációs túra

Április 25-én Lajos kivételével újra nekiindultunk a hegynek, hogy ismét a 2-es táborig kapaszkodjunk. 

A 2 és fél napos alaptábori tartózkodást elegendőnek véltük a regenerálódáshoz. A viszonyok azonban alaposan megleptek minket: már az 1-es tábor alatti meredek hegyoldalon elég sok friss hó nehezítette a mászást, a korábbi nyomok persze eltűntek, s így a feljutás sokkal fáradságosabb volt. 

A reibungtábla

Az ominózus reibungtábla újabb átmászása helyett ezúttal inkább jobbról havon kikerültem az objektumot. Az 1-es táborban pihenőt tartottunk, s vártunk Zsoltra, aki csak nem "akart" megérkezni, végül igen elcsigázottan futott be. Panaszkodott, hogy még a mi nyomainkon haladva is mélyebbre süllyed a hóban, különösen a műlába, melyen nem visel bakancsot, hanem egy annál kisebb méretű lábfejprofilra erősíti a hágóvasat. Az idő közben havazósra fordult, de nem oly mértékben, hogy aggodalomra adott volna okot. Zsolt úgy döntött, hogy aznap már nem jön tovább a 2-es táborba, hanem csak másnap reggel.

Útban

 

Mi viszont szerettünk volna fölérni még azon a napon. Nem sokkal 3 óra előtt tovább is indultunk. Előző alkalommal 2 órát vett igénybe számomra az 1-esből a 2-es táborba való fölmenet, sejthető volt, hogy ezúttal több lesz. 

A gleccserplatót keresztezvén az idő kitisztult, a szél elállt, s kínzó hőség támadt, mely az erőmet teljesen leszívta, így a megszokottól eltérően a nyomtaposás kimerítő munkájából nem is vettem ki a részem. Nagy nehezen elszántam magam a vetkőzésre, mely kellemetlen procedúra, hiszen az embernek meg kell állna, levennie a nehéz hátizsákját, majd levetkezni, s az immár fölöslegessé váló ruhadarabokat betenni a zsákba - mindez a fáradságon túl kizökkenti a monoton ritmusból. Nemsokkal később - persze - az idő csípős hidegre fordult, s lehetett kapkodva öltözködni... A gleccserplató szélétől egy meredek hegyháton kell 400 m-nyi szintemelkedéssel felkapaszkodni a 2-es táborig.
A fő nehézségek e kaptató alján kezdődtek: a hó néhol combig, derékig ért, s a terep meredeksége olykor az 50 fokot is elérte (egy helyütt van egy 70 fokos 30 méteres jégfalacska is, de ott a hó nem okozott gondot). Tibi és András megfeszíttett erővel taposta a nyomot, sokszor sziszüfoszinak tűnő tempóval. Néhol már el-elgondolkodtam azon, hogy ez a hótömeg talán meg is indulhat, ám a haladás eszméjének engedelmeskedve, elhessegettem ezen aggodalmat, helyet adva Andrásénak: vajon felérünk-e a sötét leszállta előtt?! 

A nehézségeket fokozta, hogy beborult, s újra havazni kezdett, a fixkötelek hó alatt voltak, s gleccserhasadékok is rejtőztek alattunk. Erősen szürkült már, s az útvonal követése is kezdett fejtörést okozni a hasadékok között, mire visszatért az erőm, s az élre állhattam, hogy a táborig tapossam a nyomot, a közben meglehetősen hidegre fordult időben. Nem akartunk megállni öltözködni, vártuk, hogy fölérjünk, de sátrakat csak nem pillantottuk meg.    

A II-es tábor sátrai

 Ilyenkor az emberben akkor is kétségek támadnak, ha biztos benne, hogy jó helyen jár. 7 óra is elmúlt már, mire fölértünk, s az elénktáruló látvány igencsak megdöbbentő volt: a sátrakat szinte teljesen befedte a hó! Kiadós lapátolás várt még ránk, mire elfoglalhattuk biztonságot nyújtó belsejüket.
Rádióztunk Lajossal, majd Zsolttal, megvacsoráztunk, s igen fáradtan nyugovóra tértünk.



Az éjszaka nem volt valami pihentető a sátor hóaljzata miatt. A korábban felállított sátrak viszonylagosan sima és vízszintes aljzata a napsütés hatására az idők folyamán göröngyössé, olykor meredek falú gödörré változik. Reggel aztán napfürdőt vettünk, s szárítgattuk hálózsákunkat, valamint folytattuk sátrunk kiszabadítását a hó fogságából. A délelőtt folyamán befutott a fáradt Zsolt is, és némi szarkazmussal kijelentette, hogy még a mi nyomainkon is csak "árokásással" sikerült feljutnia. 

A II-es tábor, háttérben az Annapurna csúcsa

Kisvártatva megérkezett a kanadai Dan, aki kérésünkre magával hozta Zsolt hótalpait is, melyeket tulajdonosuk nyomban ki is próbált. A teszteredmények nem bizonyultak maradéktalanul pozitívnak, így Zsolt hozzá is látott némi átalakításhoz. A táborban több sátrat összetört a hó, Danét is, segítettem hát neki egy másik kiásásában. Eredeti tervünkről, miszerint továbbmegyünk a 3-as táborba le kellett tennünk. A hegyen lévő hómennyiség nem csak állóképességi feladványt jelentett, hanem megnövekedett lavinaveszélyt, illetve a kritikus részeken lévő fixkötelek leszakadását, betemetődését is. 

Tibi és András még délután leereszkedtek az alaptáborba, mi Zsolttal még egy felemelő éjszakát töltöttünk a 2-es táborban, s másnap reggel követtük őket. Éjszaka dübörögtek a lavinák, s a másnapi lejövetnél is gyönyörködhettönk a - minket nem veszélyeztető - hóförgetegek sebesen induló, majd andalítóan lassúbbodó táncában.