2017. május 2., kedd

Álmok Álmodója: Ueli Steck

"A vak homálybul nekivágok
A fölkelő, vadsárga Napnak.
Nem kérdezem, mit ád a holnap,
Szememben új tüzek lobognak,
Szivemben új dalok fakadnak!

Nem nézem azt, hová visz útam
Fönt a hegyek közt vad viharban.
Az én utam. Magam kerestem.
S ha végem ez lesz és a vesztem:
Hát legalább magam akartam!"


               (Heltai Jenő: Csavargó)





"A kudarc az számomra, ha meghalok, s nem térek haza."
                                                                     (Ueli Steck)

2017. március 23., csütörtök

Sítúra az Ankogelre (3246 m)



Múlt pénteken Ubalikával még egészen jó hóviszonyok fogadtak minket az Ankogelen.
Az autótól, 1260 m-ről tudtunk szőrmézni, egészen 2600 m-ig a sípályán haladtunk, utána kevéske, de használható havon a csúcsig.



Lefelé nem hagyhattuk ki az észak-nyugati kuloárt. ahol volt bőven hó.




700 m-nyi szintet vesztettünk az örömsízéssel, megérte, még ha utána nem is volt könnyű a visszamászás.



Utána viszont 1500 m-nyi szintkülönbséget sízhettünk le az autóig, túránk össz-szintemelkedése végül 2700 m lett.





Másnap még szerettünk volna fölmenni a Mittagskogel észak-keleti gerincén, de hó döbbenetesen vizes volt.


A fölmenet meredekebbé váló szakaszán Balázs léce nyomán több négyzetméternyi hócsuszamlások indultak, nem volt kérdés, hogy visszafordulunk.
Nem sokkal később, amikor éppen hogy elértük a menedékházat, óriási dübörgéssel indultak meg a lavinák.

2017. március 20., hétfő

Finnországi korcsolyázás


Február közepén Kollár Lajossal Svédországban és Finnországban jártunk, és én alig vártam, hogy ehelyütt is korcsolyázhassam. Erre végülis a Helsinkitől nem messze fekvő Tuusulanjarvi tavon került sor (Finnországban egyébként 187.888 tavat tartanak számon). Itt egy külön erre a célra rendszeresített hókotrófélével 3 egymással összekötött kört alakítottak ki, így egy nagy 16 km-es kör jött létre (nekem 2 ilyen körre jutott időm). A jég sajnos nem volt túl jó minőségű, többnyire rücskös és repedezett volt (a balatonihoz képest azért még mindig simának tűnt).
A Balaton-i átkorcsolyázást hokikorcsolyában végeztem, itt kipróbálhattam a hosszú távra kifejlesztett korcsolyát, mely egészen hosszú pengével rendelkezik, s a modernebb és sportosabb változatánál egy sífutókéhoz hasonló cipőt lehet egy szintén sífutójellegű kötéssel hozzákapcsolni. A penge csak elől van rögzítve, s lifeg a talp alatt.
A hosszú pengével hosszabbakat lehet csúszni egy-egy mozdulattal, a cipő pedig sokkal kevésbé merev, mint egy hokikorcsolyáé, úgyhogy ezt meg kel szokni. Sokan használnak sífutóbotot, növelve a sebességet. Nyilván a technika és a bot hossza sokat számít, én botozással úgy 10 %-nyit tudtam gyorsulni.





video

2017. február 2., csütörtök

A Balaton átkorcsolyázása hosszában

A balatonvilágosi strand reggel - kissé komor hangulatban



Hetek óta  nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ki kellene használni azt a ritka téli "kegyelmi állapotot", amit az idei január hozott számunkra (ennek köszönhetően sítúrázhattunk többízben a Börzsönyben), s végig kellene korcsolyázni a Balatont hosszában. Mindenképpen egy társsal szerettem volna nekivágni, de hát nem olyan könnyű alkalmas delikvenst találni egy ilyen vállalkozásra. Ismerek szép számmal jéghokisokat, mű- és gyorskorcsolyázókat, de e körben nem jellemző az ilyesféle kihívások iránti olthatatlan rajongás. Vannak persze másfajta ismerőseim is: hegymászók, ultrafutók, ironmanek, kalandorok, de hát melyikük tud egyáltalán korcsolyázni? 
Hosszas tépelődésemet végül egy telefonhívás szakította meg, Szepessy Áron volt a vonalban (aki nagyjából az összes felsorolt kategóriába besorolható), s köntörfalazás nélkül a lényegre tért: nincs kedved végigkorcsolyázni a Balatont hosszában?! Mindketten futottunk már 100 km-nél többet is, de egyikünk sem korcsolyázott még nagy távot, így számunkra is "terra incognita" volt a kitűzött vállalás.

Január 30-ra időzítettünk, enyhe keleti, majd délkeleti szelet jeleztek, így a keleti partról indultunk, a balatonvilágosi strandról (utólag láttam, hogy indulhattunk volna 3-4 km-rel északabbról is), landolásra a Csóka-kő-patak Keszthelytől délre húzódó, nádasban rejlő torkolatát szemeltük ki.
Áron komolyabban készült, hozott forró vizet termoszban, egy pár méteres kötelet és tartalék ruhát beszakadás esetére, valamint sífutóbotot a gyorsabb haladás érdekében. Az ő ötlete volt, hogy vigyünk futócipőt is magunkkal, biztos, ami biztos...
Én futóruhát öltöttem, a jelzett -6-7 foknak megfelelőt, de nem számoltam a jég hűtőhatásával, valamint a nagyobb sebesség okozta menetszéllel, továbbá azzal, hogy mivel  a korcsolyázás sokkal könnyedebb mozgás a futásnál, a test által termelt hőmennyiség is kisebb. Nos, ennek következtében - s talán a kialvatlanság miatt is - az első 2 órában eléggé áthűltem. Áron tartalék szélruházata orvosolta problémámat.
Az indulást követő első órában elfogadható minőségű jégen haladtunk, 15 km/órás átlaggal, ami igen bíztató volt, csakhamar romlottak azonban a körülmények.

 
 
Igyekeztünk megtalálni a járhatóbb folyosókat a jéglabirintusban, támadt bennünk némi kétely, hogy teljesíthetjük-e kitűzött célunkat, s egyértelművé vált, hogy ez kemény lesz. A Tihanyi-szorosban aztán igazán kilátástalanná vált a helyzet, összetorlódott jégtáblák borították a felszínt, amíg a szem ellátott.
 

Nem volt mit tenni, partra szálltunk, cipőt húztunk, és korcsolyával a kézben kocogásra váltottunk, némi kétellyel fejünkben, hogy mikor találunk újra jobb jeget, de bíztunk azért benne, hogy a szoros nyugati oldalán más lehet a helyzet. Úgy 1,5 km után értük el a szántódi rév kikötőjét, s nagy örömünkre  láttuk, hogy a jég, ha nem is perfekt, de korcsolyázhatónak tűnik.



Azért a továbbiakban is csak ritkán találkoztunk, sima jéggel, amelyen valóban szárnyalóan könnyed volt a korcsolyázás. Az út nagy részén inkább valamiféle sarkvidéki expedíción érezhettük magunkat. Ezt az érzésünket a korlátozott látási viszonyok is erősítették.


A jégen, a parthoz közel elvétve láttunk csak korcsolyázókat, bámészkodókat. Egy helyen egy lelkiismeretes polgártárs bekiabált hozzánk, hogy azonnal forduljunk vissza, mert előző nap ott beszakadt valaki alatt a jég.
Egy pillanatra megtorpantunk, de, hát mit tehettünk volna, folytattuk utunkat. A polgártárs még percekig derekasan kiabált utánunk. Néhol hatalmas madárrajokat riasztottunk fel, melyek rengeteg ürüléket hagytak hátra, amit nem győztünk kerülgetni.
Egyébként a jég mindenhol kellően erős volt, vízbe szakadástól nem kellet tartani, arra viszont nagyon kellett ügyelni, hogy a számtalan repedés valamelyikébe ne akadjon bele a korcsolyapengénk, illetve hogy kerüljük ki a hófehér felületű jégrészeket, mert ott pár centinyit beszakadtunk, a havas részek pedig hirtelen befékeztek minkét, szintén eséssel fenyegetve. A nagyobb rianásokat át kellett ugranunk. Egyébként irreális jégképződményekkel is találkoztunk: hatalmas göröngyökkel, hullámokkal, mini emelkedőkkel, lejtőkkel...
Az út során azért mindkettőnknek kijutott egy-egy alapos esés, amelynek nyomait még most is érezzük.





Bár sziszüphoszinak éreztük törekvésünket, a térképre s az órára pillantva mégis az derült ki, hogy egészen jól haladunk, s kezdtünk egyre optimistábbak lenni a tekintetben, hogy végigérhetünk.
Az utolsó kilométerekre - talán állhatatosságunk jutalmaként - aztán kitűnő jeget kaptunk, s eufórikus szárnyalvással érkeztünk célba.


video

video



A kereken 80 kilométer megtételéhez - az öltözködésekkel, megállásokkal együtt - 7 óra 20 percre volt szükségünk. Meglepve konstatáltuk, hogy nem is fáradtunk el annyira (mintha pl. ennyit futottunk volna), én a derekamat azért éreztem, és a bokám is megdagadt. A jégfelszín folyamatos figyelésétől a szemünk s az agyunk kissé lefáradt. Jó jégviszonyok esetén megítélésem szerint 5 óra alatt kényelmesen teljesíthető lehet a táv.
Igazán különleges élményben lehetett részünk, amiért valóban hálásak lehetünk.



2017. január 29., vasárnap

Téli Triglav












































Fotó: Dr. Pintér és Mr. Budafoki

2017. január 22., vasárnap

IV. Börzsöny Tigrise - Zoller Csaba Sítúraverseny és -találkozó


Az eredményhírdetést megelőző kötetlen beszélgetés legalább olyan fontos, mint maga a verseny

Idén újra a kegyeibe fogadott minket az időjárás, és sikeresen lezajlott a IV. Börzsöny Tigrise - Zoller Csaba sítúraverseny és -találkozó.A rajtban negyvenegynéhány sítúrázó várta elszántan a rajtot és a neveket elnézve igen izgalmas versenynek néztünk elébe. Szikrázó napsütésben és -10 fokban rajtoltak a versenyzők. Az idei versenytáv kicsit rövidebb lett mint az elmúlt években, ezért az időeredmények nem mérvadóak az előző versenyekhez. Az első igazi meglepetésként a hideghegyi ellenörzőponthoz először érkező Gombos Charlie érkezése volt, bár már máskor is megszorongatta Balázst, de most nagyon meggyőzőnek tűnt köztük a különönbség. Harmadiknak Szepessy Áron és Mécs Laci, ezt követően Vizdák Jani, majd Ujhelyi Mihály érkezett.
Az idei év Börzsöny Tigrise Gombos Charlie Károly lett.
Köszönjük mindenkinek a segítségét  és a részvételt.
Köszönjük Tóninak az illusztris kupákat és Bencének az okleveleket és kitűzőket.
Jövőre ugyanitt!

(forrás: Sifi - borzsonytigrisei.gportal.hu)

A hó - mint égi adomány - nagy kincs a Börzsönyben is, így az elmúlt héten négyszer is kilátogattam, hogy élvezhessem a sítúrázás örömeit és kihívásait: a friss porhavat, a néhol méteres hóátfúvásokat, az eljegesedett ösvényeket lefelé, az elkerülhetetlen köveket (melyek szikrát vetnek a léc kantnijától az éji sötétben a féktelen lesiklások alkalmával), a kidőlt fákat, a hó alatt megbúvó faágakat - s mindezt az óriás bükkfák  lenyűgöző díszletében. És az is nagy kincs, hogy ilyenkor - mintegy a hó hívó szavára - összeverődnek a régi sporttársak, cimborák, ellenfelek, és - ha rövid időre is - beköszönt a sítúraszezon a Börzsöny csodálatra méltó világában.


Pillanatkép egy korábbi versenyről


A verseny útvonala

 Eredmények:

1.Gombos Charlie 51.00 perc
2.Ujhelyi Balázs     52.02
3.Mécs Laci           53.42
3.Szepessy Áron   53.42
5.Vizdák Jani        1 óra 00.05mp
6.Ujhelyi Mihály    1,00.45
7.Gond Balázs      1,02.00
8.Horváth Kristóf   1,04.20
9.Zoltai Dávid        1,08.20
10.Várkonyi Benjamin 1,08.40
11.Schumann Robi  1,08.58
12.Zámbó Dávid       1, 09.10
13.Straubinger Tóni  1,09.35
14 Zoller Gábor         1,10.00
15.Eisholz Gábor      1,11.12
16.Törőcsik Károly    1,13.50
17.Vasas Virág         1,15.08    /első női befutó/
18.Szabó Gergő       1,15.35
19.Zatykó Judit         1,16.46   / második női befutó/
20.Pileczki Dávid      1,21,18
21.Hámornik Balázs  1,21.22
22.Rádi Gábor           1,21.45
23.Bagyal Csaba      1,21.50
24.Ádám Gábor        1,24.06
25.Ormai ebestyén   1,26.00
26.Almássi Sándor   1,27.42
27.Újhelyi Matykó     1,28.18  /első gyerek befutó/
28.Zoltai Zita            1,29.00  / harmadik női befutó/
29.Karsai ergely      1,33.13
30.Vásárhelyi Norbert 1,35.26
31.Uzonyi Bence        1,35.30
32.Kovács Bence       1,35.53
33.Sályi Ferenc         1,37.07
34.Greksa Péter        1,39.21
35.Illés Zoli                1,40.10
36 Hamvas Péter      1,40.10
37.Melts Laci            1,40.10
39.Gergely Zazi Zalán  2,12 00 /második gyerek befutó/
40.Schaffer Áron          2,12.00 /harmadik gyerek befutó/
41.Pantali Bence          2,12.00
42.Gergely Attila          2,12.00
43. Varga Zoli Tizi       idő nélkül 



Fotók:  borzsonytigrisei.gportal.hu


2017. január 18., szerda

BHTCS

 


Ha már idén elmaradt az év első napján szokássá vált fürdőzésem a Balatonban, nem hagyhattam ki az új év első valamirevaló teljesítménytúráját.


"A BHTCS-t csak tapasztalt, térképet és tájolót jól ismerő túrázóknak ajánljuk. A túra során több olyan pontot is fel kell keresni, ahová nem vezet jelzett turistaút. Olyan csúcsok kerülnek be az itinerbe, amelyek egy része kevésbé ismert, de mégis egyedülálló látványosságot, panorámát nyújt. Ezeket megtalálni persze az éjszaka sötétje és az esetleges hó viszontagságai közepette sem lehetetlen.
A megadott pontokat tetszőleges sorrendben kell felkeresni. A csúcsokon pontőrök várják a túrázókat, és pecsételéssel igazolják a pont megtalálását. Ha a megkeresendő csúcsokat a térképen összekötnénk, akkor egy szabálytalan köralakot kapnánk, míg a rajt/cél pont ennek belsejében helyezkedik el. A túra során tehát majdnem egy teljes kört teszünk meg, amihez pluszba jön a rajt/cél pontból kiinduló két „sugár”. Ennek tudatában úgy érdemes megválasztani az útvonalat, hogy az egymástól – kilométerben és szintkülönbségben – legnagyobb távolságra lévő két pont közötti szakasz maradjon ki úgy, hogy a cserébe kapott két „sugár” megérje.

Tetszőleges sorrendben kell felkeresni 9 hegycsúcsot:
  • Ilona-lak (390 m)
  • Fekete-hegy (463 m) [Névtelen csúcs a Z+ és a katonasírok mellett, a Szarvas-árok fölött]
  • Kálvária-domb (388 m)
  • Nagy-Kopasz (559 m)
  • Hosszú-erdő-hegy (363 m)
  • Zsír-hegy (434 m) [Ilona-laktól délre]
  • „Tarnai-hegy” (400 m) [Névtelen csúcs, Tarnai-pihenőtől 500 méterre délre, a Dezső-vadászkunyhótól 250 méterre keletre, a hegygerinc végén lévő csúcs]
  • 2015 óta három csúcs kiléte meglepetés marad, amelynek helyét a rajtban hirdetjük ki (az össz csúcsok száma tehát nem növekedett, maradt 9+1)
Ráadás csúcs: Meglepetés csúcsok egyike. Nem kötelező felkeresni, de érintéséért plusz egy óra szintidő jár."  (bhtcs.hu)

 Nem lehet véletlen, hogy az év eddigi - és nagy eséllyel ez a későbbiekre is igaz lesz - leghidegebb éjszakája köszöntött ránk január 7-8-án. Az előrejelzés szerint - 20 C körüli hőmérséklet, valamint élénk szél ígérkezett a Budai-hegységben. Nyilván hegymászóként szembesültem már szélsőségesebb viszonyokkal, de futáshoz öltözni - úgy hogy egy övtáska van nálam, és nem vihetek tartalék ruhadarabot - azért nem olyan egyszerű. Az embernek ne legyen melege, de ne is fázzék, és a ruházat ne is korlátozza a futásban. Végül - a korábbi téli futások tapasztalata alapján - úgy véltem, fölülre 3 réteg elég lesz: egy vékony aláöltzet, egy vastag aláöltözet (még a 2000-es Broad Peak-expedícióról) és egy  softshell jellegű vékony futófölső. Hosszas tépelődés után a futónadrágom alá egy aláöltözetet is vettem (ilyet még soha nem tettem), a fejemre fejpánt helyett most sapka került, a kezemre 5 ujjas polár kesztyű, a lábamra vastagabb pamutzokni. Amikor este fél 7-kor - 15 fokban kiléptem az utcára, éreztem hogy ez az öltözet nem álldogálásra való, persze nem is arra készültem. Folyadékot nem is vittem magammal, úgyis megfagyna. A rajtban izgalmas feladat volt szembesülni az idei csúcsokkal, és kitűzni a követendő útvonalat (amiről majd aztán jó párszor letérünk...). Ott találkoztam véletlenül egy régi futótárssal, Blahó Ákossal, akivel aztán együtt vágtunk neki a pályának.
Az első kilométereken még megfordult a fejemben, hogy jó lett volna plusz egy réteg és melegebb kesztyű, meg zokni, de aztán szépen átmelegedtem, és kiderült, jól eltaláltam: az emelkedőkön kicsit melegem volt, ha megálltunk, enyhén fáztam. Az éjszaka csodálatos volt: a pár centis hó a holdfényben igazán szép díszletnek bizonyult. Örömmel töltött el az ismerősökkel összefutni, meleg téát kortyolni az Ilona-lak hangulatos szobácskájában, pár jó szót váltani a fagyoskodó vagy tűznél melegedő pontőrökkel. Igazán jólesett a forró meglepetéskávé (Párizsi kockával) a Nagy-kopaszon. Annak is örültem, hogy - bár többedszerre indultam e túrán - az egyes pontokat most új útvonalakon közelítettem meg, ami érdekesebbé tette az egészet (na meg persze, hosszabbá: 47 km/ 1500 m szintemelkedés, menetidő 6 óra 30 perc). A futás nagyon jólesett, a hideget igazából éjjel fél 3-kor az autóba beülve érzékeltem.
Köszönjük a kiváló rendezést, a kitartást és a lelkesedést a pontőröknek, valamint a sok finomságot, amivel elhalmoztak minket.







Képek: bhtcs.hu

2017. január 4., szerda

Közeli hegyeken



December 29-re virradóra csodálatos téli világ fogadott minket a Magas-Tátrában.

 

Az erős, a magasabb régiókban viharos szél a völgyekben jelentős mennyiségű havat hordott össze. A hótaposás igen megerőltetőnek bizonyult, különösen a nagyobb testsúlyú, ezáltal térdig, derékig beszakadó  résztvevőknek. Egyes gerinceket viszont teljesen lecsupaszított az orkán erejű szél, így ott már könnyű volt a haladás.

 

A Tupa (Tompa-hegy) csúcsáról gyönyörű kilátás nyílt a behavazott Tátrára, az alant elnyúló síkra, a lustán pöfékelő falvakra, városokra, valamint a távolabbi hegyekre, amíg a szem ellátott. Én a távolban még a Börzsönyt is látni véltem. Gondoltam, nem ártana egy ellenpróba, másnap hát fölszaladtam Kóspallagról a Csóványosra. A kilátás minden várakozásomat felülmúlta: a Naszály, Dobogókő, Galyatető, Kékestető megszokott látványán túl tisztán látszott a Hármashatár-hegy, a Normafa, a János-hegy, a Gerecse. És, hát, igen, észak - észak-kelet felé tekintve impozánsan fehérlett a Kis-Fátra, az Alacsony-Tátra és a Magas-Tátra, amelynek még bizonyos csúcsai (Kriván, Nagyszalóki, Lomnici) is jól kivehetőek voltak (amit, persze, a mobiltelefonos kép nem érzékeltet). Különös, megkapó látvány volt - az év utolsó napján.


A(z) IMG_20161231_101238.jpg megjelenítése




Fotó: Kovács András, Kováts Tamás