2017. január 22., vasárnap

IV. Börzsöny Tigrise - Zoller Csaba Sítúraverseny és -találkozó


Az eredményhírdetést megelőző kötetlen beszélgetés legalább olyan fontos, mint maga a verseny

Idén újra a kegyeibe fogadott minket az időjárás, és sikeresen lezajlott a IV. Börzsöny Tigrise - Zoller Csaba sítúraverseny és -találkozó.A rajtban negyvenegynéhány sítúrázó várta elszántan a rajtot és a neveket elnézve igen izgalmas versenynek néztünk elébe. Szikrázó napsütésben és -10 fokban rajtoltak a versenyzők. Az idei versenytáv kicsit rövidebb lett mint az elmúlt években, ezért az időeredmények nem mérvadóak az előző versenyekhez. Az első igazi meglepetésként a hideghegyi ellenörzőponthoz először érkező Gombos Charlie érkezése volt, bár már máskor is megszorongatta Balázst, de most nagyon meggyőzőnek tűnt köztük a különönbség. Harmadiknak Szepessy Áron és Mécs Laci, ezt követően Vizdák Jani, majd Ujhelyi Mihály érkezett.
Az idei év Börzsöny Tigrise Gombos Charlie Károly lett.
Köszönjük mindenkinek a segítségét  és a részvételt.
Köszönjük Tóninak az illusztris kupákat és Bencének az okleveleket és kitűzőket.
Jövőre ugyanitt!

(forrás: Sifi - borzsonytigrisei.gportal.hu)

A hó - mint égi adomány - nagy kincs a Börzsönyben is, így az elmúlt héten négyszer is kilátogattam, hogy élvezhessem a sítúrázás örömeit és kihívásait: a friss porhavat, a néhol méteres hóátfúvásokat, az eljegesedett ösvényeket lefelé, az elkerülhetetlen köveket (melyek szikrát vetnek a léc kantnijától az éji sötétben a féktelen lesiklások alkalmával), a kidőlt fákat, a hó alatt megbúvó faágakat - s mindezt az óriás bükkfák  lenyűgöző díszletében. És az is nagy kincs, hogy ilyenkor - mintegy a hó hívó szavára - összeverődnek a régi sporttársak, cimborák, ellenfelek, és - ha rövid időre is - beköszönt a sítúraszezon a Börzsöny csodálatra méltó világában.


Pillanatkép egy korábbi versenyről


A verseny útvonala

 Eredmények:

1.Gombos Charlie 51.00 perc
2.Ujhelyi Balázs     52.02
3.Mécs Laci           53.42
3.Szepessy Áron   53.42
5.Vizdák Jani        1 óra 00.05mp
6.Ujhelyi Mihály    1,00.45
7.Gond Balázs      1,02.00
8.Horváth Kristóf   1,04.20
9.Zoltai Dávid        1,08.20
10.Várkonyi Benjamin 1,08.40
11.Schumann Robi  1,08.58
12.Zámbó Dávid       1, 09.10
13.Straubinger Tóni  1,09.35
14 Zoller Gábor         1,10.00
15.Eisholz Gábor      1,11.12
16.Törőcsik Károly    1,13.50
17.Vasas Virág         1,15.08    /első női befutó/
18.Szabó Gergő       1,15.35
19.Zatykó Judit         1,16.46   / második női befutó/
20.Pileczki Dávid      1,21,18
21.Hámornik Balázs  1,21.22
22.Rádi Gábor           1,21.45
23.Bagyal Csaba      1,21.50
24.Ádám Gábor        1,24.06
25.Ormai ebestyén   1,26.00
26.Almássi Sándor   1,27.42
27.Újhelyi Matykó     1,28.18  /első gyerek befutó/
28.Zoltai Zita            1,29.00  / harmadik női befutó/
29.Karsai ergely      1,33.13
30.Vásárhelyi Norbert 1,35.26
31.Uzonyi Bence        1,35.30
32.Kovács Bence       1,35.53
33.Sályi Ferenc         1,37.07
34.Greksa Péter        1,39.21
35.Illés Zoli                1,40.10
36 Hamvas Péter      1,40.10
37.Melts Laci            1,40.10
39.Gergely Zazi Zalán  2,12 00 /második gyerek befutó/
40.Schaffer Áron          2,12.00 /harmadik gyerek befutó/
41.Pantali Bence          2,12.00
42.Gergely Attila          2,12.00
43. Varga Zoli Tizi       idő nélkül 



Fotók:  borzsonytigrisei.gportal.hu


2017. január 18., szerda

BHTCS

 


Ha már idén elmaradt az év első napján szokássá vált fürdőzésem a Balatonban, nem hagyhattam ki az új év első valamirevaló teljesítménytúráját.


"A BHTCS-t csak tapasztalt, térképet és tájolót jól ismerő túrázóknak ajánljuk. A túra során több olyan pontot is fel kell keresni, ahová nem vezet jelzett turistaút. Olyan csúcsok kerülnek be az itinerbe, amelyek egy része kevésbé ismert, de mégis egyedülálló látványosságot, panorámát nyújt. Ezeket megtalálni persze az éjszaka sötétje és az esetleges hó viszontagságai közepette sem lehetetlen.
A megadott pontokat tetszőleges sorrendben kell felkeresni. A csúcsokon pontőrök várják a túrázókat, és pecsételéssel igazolják a pont megtalálását. Ha a megkeresendő csúcsokat a térképen összekötnénk, akkor egy szabálytalan köralakot kapnánk, míg a rajt/cél pont ennek belsejében helyezkedik el. A túra során tehát majdnem egy teljes kört teszünk meg, amihez pluszba jön a rajt/cél pontból kiinduló két „sugár”. Ennek tudatában úgy érdemes megválasztani az útvonalat, hogy az egymástól – kilométerben és szintkülönbségben – legnagyobb távolságra lévő két pont közötti szakasz maradjon ki úgy, hogy a cserébe kapott két „sugár” megérje.

Tetszőleges sorrendben kell felkeresni 9 hegycsúcsot:
  • Ilona-lak (390 m)
  • Fekete-hegy (463 m) [Névtelen csúcs a Z+ és a katonasírok mellett, a Szarvas-árok fölött]
  • Kálvária-domb (388 m)
  • Nagy-Kopasz (559 m)
  • Hosszú-erdő-hegy (363 m)
  • Zsír-hegy (434 m) [Ilona-laktól délre]
  • „Tarnai-hegy” (400 m) [Névtelen csúcs, Tarnai-pihenőtől 500 méterre délre, a Dezső-vadászkunyhótól 250 méterre keletre, a hegygerinc végén lévő csúcs]
  • 2015 óta három csúcs kiléte meglepetés marad, amelynek helyét a rajtban hirdetjük ki (az össz csúcsok száma tehát nem növekedett, maradt 9+1)
Ráadás csúcs: Meglepetés csúcsok egyike. Nem kötelező felkeresni, de érintéséért plusz egy óra szintidő jár."  (bhtcs.hu)

 Nem lehet véletlen, hogy az év eddigi - és nagy eséllyel ez a későbbiekre is igaz lesz - leghidegebb éjszakája köszöntött ránk január 7-8-án. Az előrejelzés szerint - 20 C körüli hőmérséklet, valamint élénk szél ígérkezett a Budai-hegységben. Nyilván hegymászóként szembesültem már szélsőségesebb viszonyokkal, de futáshoz öltözni - úgy hogy egy övtáska van nálam, és nem vihetek tartalék ruhadarabot - azért nem olyan egyszerű. Az embernek ne legyen melege, de ne is fázzék, és a ruházat ne is korlátozza a futásban. Végül - a korábbi téli futások tapasztalata alapján - úgy véltem, fölülre 3 réteg elég lesz: egy vékony aláöltzet, egy vastag aláöltözet (még a 2000-es Broad Peak-expedícióról) és egy  softshell jellegű vékony futófölső. Hosszas tépelődés után a futónadrágom alá egy aláöltözetet is vettem (ilyet még soha nem tettem), a fejemre fejpánt helyett most sapka került, a kezemre 5 ujjas polár kesztyű, a lábamra vastagabb pamutzokni. Amikor este fél 7-kor - 15 fokban kiléptem az utcára, éreztem hogy ez az öltözet nem álldogálásra való, persze nem is arra készültem. Folyadékot nem is vittem magammal, úgyis megfagyna. A rajtban izgalmas feladat volt szembesülni az idei csúcsokkal, és kitűzni a követendő útvonalat (amiről majd aztán jó párszor letérünk...). Ott találkoztam véletlenül egy régi futótárssal, Blahó Ákossal, akivel aztán együtt vágtunk neki a pályának.
Az első kilométereken még megfordult a fejemben, hogy jó lett volna plusz egy réteg és melegebb kesztyű, meg zokni, de aztán szépen átmelegedtem, és kiderült, jól eltaláltam: az emelkedőkön kicsit melegem volt, ha megálltunk, enyhén fáztam. Az éjszaka csodálatos volt: a pár centis hó a holdfényben igazán szép díszletnek bizonyult. Örömmel töltött el az ismerősökkel összefutni, meleg téát kortyolni az Ilona-lak hangulatos szobácskájában, pár jó szót váltani a fagyoskodó vagy tűznél melegedő pontőrökkel. Igazán jólesett a forró meglepetéskávé (Párizsi kockával) a Nagy-kopaszon. Annak is örültem, hogy - bár többedszerre indultam e túrán - az egyes pontokat most új útvonalakon közelítettem meg, ami érdekesebbé tette az egészet (na meg persze, hosszabbá: 47 km/ 1500 m szintemelkedés, menetidő 6 óra 30 perc). A futás nagyon jólesett, a hideget igazából éjjel fél 3-kor az autóba beülve érzékeltem.
Köszönjük a kiváló rendezést, a kitartást és a lelkesedést a pontőröknek, valamint a sok finomságot, amivel elhalmoztak minket.







Képek: bhtcs.hu

2017. január 4., szerda

Közeli hegyeken



December 29-re virradóra csodálatos téli világ fogadott minket a Magas-Tátrában.

 

Az erős, a magasabb régiókban viharos szél a völgyekben jelentős mennyiségű havat hordott össze. A hótaposás igen megerőltetőnek bizonyult, különösen a nagyobb testsúlyú, ezáltal térdig, derékig beszakadó  résztvevőknek. Egyes gerinceket viszont teljesen lecsupaszított az orkán erejű szél, így ott már könnyű volt a haladás.

 

A Tupa (Tompa-hegy) csúcsáról gyönyörű kilátás nyílt a behavazott Tátrára, az alant elnyúló síkra, a lustán pöfékelő falvakra, városokra, valamint a távolabbi hegyekre, amíg a szem ellátott. Én a távolban még a Börzsönyt is látni véltem. Gondoltam, nem ártana egy ellenpróba, másnap hát fölszaladtam Kóspallagról a Csóványosra. A kilátás minden várakozásomat felülmúlta: a Naszály, Dobogókő, Galyatető, Kékestető megszokott látványán túl tisztán látszott a Hármashatár-hegy, a Normafa, a János-hegy, a Gerecse. És, hát, igen, észak - észak-kelet felé tekintve impozánsan fehérlett a Kis-Fátra, az Alacsony-Tátra és a Magas-Tátra, amelynek még bizonyos csúcsai (Kriván, Nagyszalóki, Lomnici) is jól kivehetőek voltak (amit, persze, a mobiltelefonos kép nem érzékeltet). Különös, megkapó látvány volt - az év utolsó napján.


A(z) IMG_20161231_101238.jpg megjelenítése




Fotó: Kovács András, Kováts Tamás


2016. december 1., csütörtök

Everest-BC (5350 m) + Island Peak (6189 m)


2. akklimatizációs túránk célja: a Nangkarsang Ri 5100 m-es előcsúcsa


Október végén utaztunk Nepálba, hogy 15 napot túrázzunk, másszunk a serpák lakta Khumbu-völgyben, s elérjük a Csomolungma (Sagarmatha, Everest) alaptáborát (5350 m), a Kalapathar (5560 m) és a Chukung Ri (5600 m) tetejét és az Island Peak (6189 m) csúcsát. E kitűzött célokat sikerült megvalósítanunk, és - ami talán még lényegesebb - felejthetetlen napokat tölthettünk e fenséges környezetben, s a vidék lakóival olykor közeli kapcsolatba kerülve róhattuk a Himalája évszázados ösvényeit.



Készséges és mosolygós raj etnikumú teherhordónk Luklában (2800 m)

A tavalyi földrengés nyomain ezen a vidéken (már) csak ritkán akadt meg a szemünk

Áldásban részesít minket a Kunde-i kolostor lámája, hogy épségben s lehetőleg sikerrel járjuk be utunkat

Elámultunk a kolostor ezen részének otthonosságán

Jak baba és serpa mamma

  A teherszállítás csöppet sem EU-konform módozata

Háttérben a Nupce, az Everest, a Lhoce és az Ama Dablam

A tehénlepény megdicsőülése
Dingbocse - 4350 m
Hálószobánk hőmérséklete: -4 C

Eta ereszkedik le a Chukung Riről (5600 m)

Az Island Peak csúcsán a 2 Laci - háttérben a Lhoce déli fala
12-edszerre jártam Nepálban, de első ízben most csodálhattam meg nemzeti madarukat, a himalájai fényfácánt

                                                                                                                                A szép képekért Gyapay Gábort illeti a köszönet.


Legközelebbi Everest-alaptábor-túránk 2017 tavaszán lesz. Bővebb felvilágosítás, jelentkezés: a mecsmaszo@gmail.com címen.

2016. október 12., szerda

Gyerektábor - 2016


A csapat: Doma, Marci, Márk, Boriska, Berta, Gréta, Boldi, Andris


Végül idén nyáron is megtartottuk a jó öreg, bevált helyszínt, Cseszneket. Kevés olyan helye van hazánknak, ahol ilyen kedvező lehetőségek összpontosulnak egy területen: várrom, vadregényes szurdokvölgyek, barlangok, sziklafalak, vasaltutak, alagutak, festői vasútvonal, kedves kis falvak, fenséges bükkösök...és úszómedence.


Rend a lelke mindennek

A várlátogatás, falufelfedezés, kirándulás, barlangozás, vasaltutazás, slackline-ozás, pingpongozás, medencézés stb. mellé idén a terepkerékpározást is beemeltük a programba, hiszen komoly kis MTB-s csapat állt össze.














Jövőre folytatjuk!

2016. május 31., kedd

Everest-alaptábor-trekking október végétől



 

Katmandu színes, kavargó forgatagából 2800 m magasra röpít a kis légcsavaros gép. Innen kezdjük meg 7 napos vándorlásunkat egészen 5300 m-ig, a Csomolungma lábáig, ahol az expedíciók alaptábora található. Utunk a Khumbu-völgyben, „Serpaországban” vezet, ahol nincsen gépesített közlekedés, az áruszállítás jakokkal és főként serpaháton történik. Az itt lakók élő buddhista kultúrája bűvkörébe von minden idelátogatót: a faragott manikövek, az imamalmok, az imazászlók, a kolostorok, a vágtató folyók fölött merészen átívelő függőhidak, a szembejövő szerzetesek látványa s a helyiek végtelen nyugalma, természetes derűje feledteti a gyaloglás nehézségeit. A megkapó táj igen változatos: kezdetben dzsungelszerű, majd fenyvesek, később rododendron erdők, végül kopár, füves legelők jellemzik, mielőtt belépnénk a fekete kövek és a hó meg a jég zord világába – és persze, körös-körül óriási hegyek. Poggyászunkat teherhordók cipelik, szállásunk egyszerű, de takaros teaházakban lesz, melyekben kitűnő helyi és nemzetközi ételek-italok várnak. Ez a túra egyedülálló természeti és kulturális vonatkozásain túl az időben is jó pár száz évet visszarepít bennünket, és nem utolsósorban egyfajta belső utazásra is ösztönöz.

Korábbi naplóbejegyzés:
http://mecslaszlo.blogspot.hu/2011_04_01_archive.html