2018. április 10., kedd

Az Alacsony-Tátra főgerincén



Nagyhétfőn egy régóta dédelgetett tervemet sikerült valóra váltani: végigsíelni az Alacsony-Tátra főgerincén Dóval és az Ördöglakodalma-hágó (Donovaly - Certovica) között. Naphosszat vándorolni a felhőtengerből kiemelkedő fehér hegyháton, dacolva a széllel, a rossz látási viszonyokkal, a monotóniával, le-fölszőrmézni, hol porhavon, hol glattjégen, hol széles hegyháton, hol kitett, keskeny gerincen vagy meredek oldalban síelni - ez mindig is nagyon vonzott. A fő kérdés - az aktuális időjáráson és a hóviszonyokon kívül - az volt, vajon milyen lehet kb. 50 kilométert több mint 3000 m össz-szintemelkedéssel sítalpakon teljesíteni. Illetve meg kellett oldani a logisztikai nehézségeket.
A hóviszonyok, a lavinaveszély és az időjárás alakulásának nyomon követése természetes a magamfajta embernek, mely alapja a biztonságos, sikeres és - lehetőleg - élvezetes hegyi aktivitásnak. Az Alacsony-Tátra főgerincén azonban ritkán kellemesek a viszonyok, általában fagyos a hőmérséklet, metsző szél fúj, a felszín erősen ki van jegesedve, a látótávolság pedig közelít a nullához, nehéz tehát igazán megfelelő időpontban nekivágni. Újhelyi Balázst nem volt nehéz megnyerni a részvételre, amihez hirtelen Szepessy Áron is csatlakozott, Komporday Zoli barátom pedig vállalta, hogy reggel kitesz minket Donovalyban, este pedig összeszed minket az Ördöglakodalma-hágóban. Az időjárás-előrejelzés az előző napon egyes meteorológiai oldalak alapján még adott okot a bizakodásra, reggelre azonban azokon is romlott a prognózis. Ennek megfelelően komor fellegek burkolták be a gerincet, indulásunkkor pedig még havazni is kezdett. Rajtam előző este valamiféle vírusfertőzés jelei mutatkoztak meglehetősen markánsan, így reggelig hezitáltam az indulásomat illetőleg. Dóvalban szembesülve a kellemetlennek ígérkező idővel, végképpen elhibázottnak éreztem, hogy nem maradtam otthon.
Hála az Égnek, aztán mégis másképpen alakultak a dolgok. A havazás megszűnt, a szél csak olykor fújdogált, ha a nap nem is sütött, és felhős volt az ég, a látási viszonyok végig jók voltak, a hőmérséklet pedig a kellemes -2 és -8 fok között váltakozott. A hóviszonyok is jók voltak alapvetően: az 1-2 cm-nyi friss hó a haladást nem gátolta, sőt, segítette a szőrme tapadását. A gerinc magasan fekvő részein azért volt bőven jeges szakasz. Örömmel tapasztaltam, hogy az állapotom kielégítő, nem éreztem magam betegnek. Többször megtapasztaltam már hegymászás, illetve teljesítménytúrázás, futás kapcsán, hogy az ember szervezete ilyenkor akár a kialvatlanságot, másnaposságot vagy bujkáló betegséget is jól kezeli. Az első 1-2 óra után az ember kilábal a rossz állapotból. A túra igazán szép volt, és nem volt nagyon megterhelő. A fiúknak - mivel túl monotonnak érezték a túrát - kellett egy kis noszogatás, kofola, bébipapi, miegymás, hogy végigcsináljuk, de aztán mindenki nagyon élvezete a végét. Éppen sötétedés előtt értünk be, még a fejlámpát sem kellett elővenni. Balázs mérése szerint a táv 47 km, az össz-szintemelkedés 3100 m volt. A menetidő kb. bruttó 10 óra lett.



Ez a lavina kis kiterjedése ellenére "betontömbjeivel" könnyedén szétlapíthatott volna bennünket

Balázs a borzsonytigrisei.gportal.hu oldalon szokásos stílusában örökítette meg az eseményt:

"Mikor Laci ezt felvetette, pillanatnyilag jó ötletnek tűnt, sőt még Áront is simán betaláltuk vele, így 3-asban töltöttünk egy szép hosszú hétfői napot.

Ez a túra nem a sítúrázók álma -én is egy gyökérségnek tartottam- és így utána már teljes bizonyossággal kimondhatom, hogy hát az is. De tulajdonképpen sok ilyesmit csinálunk, ami egy igazi nagy szívás jórészt, aztán a végére akkorát szívunk, hogy nagyon sokáig emlékezünk rá. Hát ez is egy ilyen túra volt.
A legnehezebb ebben a dologban, hogy a túra végén -nem nagyon fitt állapotban- vissza kell jutni a kocsiért. Ettől szerencsére (vagy nem?) megkíméltük magunkat, mert egy ilyen visszajutás, még csómó emlékezetes kellemetlenséget okozhat, és hosszabban lehet mesélni, hogy hát mekkorát szoptunk. De Zoli kirakott minket a startba, és várt minket a célban. Bízott Laci (Mécs) eltökéltségében. Én nem voltam nagyon eltökélt, és arra gondoltam, hogy majd Magurka, Durkova, vagy valamelyik-bármelyik leágazónál ráveszem őket, hogy sízzünk már bele ebbe-abba a szép katlanba. Hát nem sikerült. Az út legelejétől nem túl kemény firnen mentünk, nem volt kellemetlen, mert volt valamicske havazás az éjjel, és ez a 2-3cm hó frankón berakódott a firn egyenetlenségeibe, így viszonylag puhán mentek a lécek. Persze akadt kemény öreg firn is, ahonnan levitte a szél a havat, és kihívás volt a lesízése, a fókás lesízése ördöngősség, a nyitott bakis-fókás lesízése meg fájdalmasság. Persze ahogy majd meséljük ezt a dolgot, kikopik a glattjeges rész, és végig fain hó volt, és perfekt idő. Amúgy az idő tényleg jó volt, felhős volt, de látás szinte végig volt, és alig fújt a szél. -1 és -10 között lehetett a fokok száma valahol. Mikor elfogyott nagyon a cukor, akkor azért rohadtul le voltunk fagyva. A durkováig egész jó a túra, hullámzik a gerinc, meg kanyarog, van dinamikája a dolognak, és még nekünk is volt. Jó sok rövid fókás lecsúszás van benne, amit itt aztán lehet gyakorolni. És versenyeken kell is az ilyen rutin, mert gyakori az ilyesmi. A túra végére érezhetően magabiztosabban síztünk nyitottbaki-fókával kombóban.
De a Chabenecre vezető gerinc az kb. olyan meredek, mint a Nyírség, simán lehetne kukoricát termelni rajta... persze ha nem lenne oly rövid a nyár.....és ott szellő is van néha. Hiába mentem 145 körüli pulzusban, nem akart eljönni a teteje. Laci meg is kérdezte, hogy van-e valami gondom, de ilyenkor persze kussol a problámáiról az ember, úgyis csak önmagamon tudok segíteni. És onnan a Gyömbérig annyira szar oldalgós-lapos izén kell menni, hogy széjjelvágja a billenő bakancs a bokádat, és soha nem bírsz odaérni a síliftekhez, annyira messze van. No de ekkorra már tökéletesen el voltam fogyva, nyomtam magam legelől, próbáltam tempót menni(nem ment) és mégis lemaradtak Áronék (Szepessy). Persze tudtam, hogy ők is elfogytak, és ezért el is fagytak, de inkább a kamena chata-ban gondoltam várni rájuk. Még a deresen szilárdan kijelentettem, hogy ez egy állatság, és én el nem megyek csertóig, inkább itt megyek még 3 kört.
A lift már állt, benne voltunk a délutánban erősen. Pár síző még lefelé tartott, csönd volt és nyugalom a hegyen. Belenéztem a kuloárba, de kemény firn volt benne, nem hivogatott. Kofolával öblítettem egy pár virslit, beragasztottam a bokámat, és gond nélkül elindultunk Gyömbérre. Egy ilyen hosszú intenzív nap a síbakiban nem annyira finom a lábnak, mert 4-5óra alatt úgy felpuhul, mintha vízben áztattad volna, és akkor már kikezdi a legfinomabb zokni is itt-ott-amott. Azon gondolkoztam, hogy miért jut egész nap eszembe a Belgának ez a száma, ebből is amikor a bírókra skandálják, hogy "három hülye, három hülye...." . Nem tudtuk megfejteni a rejtélyt. Stefanika mellet úgy téptünk el, mintha ott sem lett volna. Pedig Zoli mondta bennt nekik, hogy majd jön 3.... (nem tudom mit mondott). És egyébként a Gyömbér-csertó egy klassz szakasza is a túrának, ezt ajánlom. Gyömbérig kényelmesen együtt mozogtunk, de innen jött ki a versenyek során szerzett rutinom. Van pár lapos lefele, ami fóka nélkül a kafa, és pár rövid meredek felfelé. Egyrészt, hogy hosszú lefeléket tudjál sízni pihenő nélkül, arra edzeni kell combra, illetve itt jött ki a fel-le fókázások idődifferenciája. A teljes túrára vetítve ez a 2 dolog 30-40p időtöbbletet okozott. Persze a teljesítés eufóriájába és a lesízések örömébe ez elenyészett. 47km, 3100m szint"




2018. április 6., péntek

Túrasízés hazai lankákon

"Házi hegyem": az 527 m-es János-hegy az Erzsébet-kilátóval

A tavalyi tél hidegével, az idei pedig hómennyiségével kényeztetett minket. Rengeteget tudtunk túrasízni a Magas- és az Alacsony-Tátrában, de idehaza is: a Börzsönyben sokszor voltak jó hóviszonyok a Cseresznyefa-parkoló - Nagy-hideg-hegy - Csóványos viszonylatban. Pilisszentkereszt és Dobogókő között is jól lehetett léccel közlekedni, a dobogókői sípályán is élvezetes volt a lesiklás. Kóczossal még a Budai-hegységet is besíeltük, jártunk a Nagy-Kopaszon és a János-hegyen. A hómennyiség tetőzésekor még a libegő nyomvonalának meredek, sziklás lejtőjén is kellemesen föl tudtam menni. A csúcsról pedig több mint 300 m szintvesztéssel majdnem hazáig tudtam csúszni, ami igazán kivételes helyzet (a derék holapátoló polgártársak azért igyekeztek megnehezíteni a hazacsúszást).

Jó hóviszonyok a János-hegyre menet


Útban a Nagy-Kopaszra
A Budai-hegység legmagasabb csúcsa, a Nagy-Kopasz (559 m)


Fotó: Kóczián Tibor

2018. január 23., kedd

Hómámor a Kriván-túrán


A múlt héten volt szerencsém 4 napot (egymagam) sítúrázni a Magas-Tátrában, s csodálkoztam, hogy milyen kevesen mozogtak a felsőbb régiókban. A hétvégén aztán a Krivánra vezettem kis csapatunkat. A hegyre menet egy árva teremtett lelket sem találtunk, így persze nyomok sem voltak a több napos havazást követően, tehát e téren (is) csak magunkra (rám) számíthattunk. Csodálatos volt 11 órát kint tölteni a hóesésben, az érintetlen puha havat taposva...

A Gouter-házat idéző megoldás a menedékházban











2017. november 11., szombat

Kalandok az Országos Kéktúra útvonalán



Kalandok az Országos Kéktúra útvonalán

Versenyfelhívás

A verseny kiírója: Seregélyesi Baptista Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola
                             
A verseny támogatói és együttműködő partnerei:
                                   Baptista Szeretetszolgálat
                                   Magyar Természetjáró Szövetség
                                   Turista Magazin
                                   Kéktúra.hu
                                   „Magyarok a világ nyolcezresein” csapata
                                   Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság
                                   Tátrai Nemzeti Park (TANAP)
                                   „Hazajáró” csapata
                                   Pilisi Parkerdő Zrt.
                                   Seregélyes Nagyközség Önkormányzata
                                   Seregélyesi Általános Iskola Alapítványa
                                   Pelikán-ház Erdei Iskola
                                   
                                                        
  A verseny témája:
-          Országos Kéktúra /természeti, történelmi, néprajzi, turisztikai érdekességek, látnivalók/
-          Duna-Ipoly Nemzeti Park természeti, történelmi, néprajzi, turisztikai értékei
-          Magas-Tátra természeti, turisztikai, kulturális értékei,
-          „Hegyek szerepe az ember életében” gondolatkör /a világ hegyei a földtan, történelem, mitológia, emberiségre gyakorolt hatása tükrében, valamint a magyar hegymászás története, jelentősebb eredményei/
-          Aktív természetjárás, túrázás
     
A verseny célja:
-          Megismertetni a diákokat az Országos Kéktúra útvonalával.
-          Feladatok segítségével végigjárni, megismerni a Kéktúra által érintett tájakat.
-          Bemutatni a 20 éves Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság értékeit.
-          Bemutatni a Magas-Tátra természeti adottságait, turisztikai célpontjait.
-          Ráirányítani a figyelmet a Magas-Tátraára, mint elérhető turisztikai célpontra.
-          Felhívni a figyelmet hazánk rejtett kincsire.
-          Természetismereti, történelmi, néprajzi ismeretterjesztés.
-          A magyar turizmus és hegymászás történetének, eredményeinek megismertetése.
-          Az aktív természetjárás népszerűsítése.


A verseny szerkezete:
-          3 írásbeli /levelezős/ forduló
-          1 elméleti, gyakorlati forduló /döntő/. A döntőbe kategóriánként a 10-10 legmagasabb pontszámot elért csapatot hívjuk meg.



A verseny feladatköre a 2017/2018-as tanévben:
-          Börzsöny, Visegrádi-hegység, Pilis kéktúra útvonala, természeti, történelmi, néprajzi, turisztikai értékei.
-          Duna-Ipoly Nemzeti Park
-          Magas-Tátra.
-          A magyar turizmus története.
-          A magyar hegymászás története, eredményei, nagy alakjai.

A feladatok jellege: Főleg logikára épülő játékos feladatok megoldásával új ismeretek nyújtása a versenyzők részére.

Célcsoport, kategóriák:
-          Általános iskola 3-8. évfolyam. A versenyt 3 kategóriában hirdetjük: 3-4. évfolyam,
      5-6. évfolyam, 7-8. évfolyam. A versenyre 4 fős csapatok jelentkezését várjuk.

Határidők:
-          Jelentkezési határidő: 2017. november 20.
-          I. forduló feladatainak kiküldése:   2017. november 21..
                               beküldési határidő: 2017. december.20.
-          II. forduló feladatainak kiküldése:  2017. december 20.
                               beküldési határidő: 2018. január 26.
-          III. forduló feladatainak kiküldése: 2018. január 26.
                               beküldési határidő: 2018. március 2..
-          Döntő: 2018. április 27.

Jelentkezés módja: Jelentkezni elektronikus úton lehet az alábbi weboldal jelentkezési lapjának kitöltésével 2017. október 30-tól:  http://www.kektura.hu/vetelkedo.html . Jelentkezési határidő: 2017. november 20.


Megoldások beküldése: elektronikus úton az alábbi e-mail címre: induljelegyuton2016@gmail.com
A rajzos feladatokat a 3. forduló végén, postai úton kérjük beküldeni.


Szeretettel várjuk a túrázást, természetjárást, a kalandokat kedvelő csapatok jelentkezését!


Seregélyes, 2017. október 17.

                                                                                                  Sajtos József
                                                                                                      igazgató
                                                                           Seregélyesi Baptista Általános Iskola és AMI

2017. október 16., hétfő

Incredible India I.


A Karchakund 1800 méteres észak-keleti falának felső része

A számos pakisztáni és nepáli túra után most újra Indiába vezetett utam, hogy egy kis csoportot kalauzoljak a természet és az emberi világ rejtelmei közepette. Először a Gangesz forrásaként tisztelt gleccsert kerestük fel a Garwhal-Himalájában. Éppen húsz éve jártam itt egy kis magyar expedíció tagjaként, melynek keretében sikerült a világon elsőként feljutni azon az útvonalon a Karchakund (6612 m) 1800 méteres észak-keleti falán. Izgatottan vártam, milyen lesz 2 évtized távolából újra átélni bizonyos élményeket, impressziókat (például a pakora mesés ízét, vagy Gangotri  misztikus atmoszféráját) de semmit sem találtam azokból a régi históriákból - nemhiába...



"Hérakleitosz azt mondja valahol, hogy minden mozgásban van, és semmi sem marad változatlan, és a folyó áramlásához hasonlítva a létezőket, azt mondja, hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba."
                                                                                     (Platón: Kratülosz 402 A)

Persze, most is voltak impresszióim, élményeim - csak merőben mások, és ez - lássuk be - így van rendjén...

Minden bizonnyal az északi országrész leggyorsabb sofőrét volt szerencsénk megnyerni. A defekt csak a kezdet volt, lefelé a hegyi szakaszon a fékünk is "elszállt", ami pillanatnyi riadalmat okozott (sofőrünknél is), de aztán kézi és motorfékkel levezette az autót a legmeredekebb szerpentinen is.
 Rishikeshben a Gangesz partján nagyszabású szertartásnak lehettünk a részesei.

Az okosnak mondott telefonok már az indiai valóságnak is szerves részét képezik.

A hinduk általában szigorúan vegetáriánusok, néhol azonban gyanúsan sok a sertés (és a hentesüzlet)

Uttarkashiban sokkal meghittebb volt az esti Ganga puja


A remeték, zarándokok szent városa, Gangotri 3100 m-en



Remetebarlang egy óriási gránittömb gyomrában


Akklimatizációs túránk az érintetlen Kedartalba vezetett 







 Ez a kék juh megajándékozott minket közelségével - ami ritka ajándék

A Thalay Sagar (6904 m) északi fala, melyre az első utat Dékány Péter és Ozsváth Attila mászta 1991-ben
Egy indiai katonai expedíciónak ilyen fogadtatás dukál

Találkoztunk egyébként egy szintén indiai expedícióval, mely a Satopanth-ot célozta meg. Elbeszélgettünk, meséltem nekik Karchakund-mászásunkról is, mely nagy tiszteletet váltott ki belőlük, s megjegyezték, hogy még indiai mászónak nem sikerült feljutni rá.

Útban a Gangesz forrásaként tisztelt gleccserkapu felé


A szegényes Bhoiwasa 3800 m-en, igazán alkalmas a szemlélődő lelki állapot eléréséhez

Szemlélődünk: odakünn szívszorító nyomorúság, no de odabenn, ott mi van...?!


A jégár visszahúzódása és egy közelmúltban bekövetkezett földcsuszamlás miatt a "forrás" elérése igencsak kalandossá vált


A távolban feltűnik az óriási Gangotri-gleccser, a Gangesz szülőanyja


Itt - 4000 méterrel a Bengáli-öböl szintje fölött - születik, aki maga is sokaknak életet ád...

Visszafelé bőrig áztunk a kiadós esőben, Gangotrit úgy hagytuk el, mint valami háborús övezetet. Az úttest tele volt kisebb nagyobb kövekkel, vízátfolyásokkal, de a sofőrünk rutinosan kezelte a helyzetet. Amikor az útviszonyok már konszolidálódtak, s az utasok fellélegezhettek (volna), akkor hibásodott meg a fékünk... Késő délután értük el Uttarkashit, ahol már kellemes meleg volt (a szakadó eső). Ezzel utunk első fejezete lezárult: szép, változatos, kalandoktól sem mentes élményekkel gazdagodtunk.

 Kis csapatunk tagjai: Isabelle, Lili, Barbara, Gábor és én


Fotó: Gyapay Gábor és ML