Április 10-én 4540 méteren lévő szállásunkról fölköltöztünk 4930 m-re,
az ún. High Camp-be. Délutan fölkapaszkodtam a Thorung-hagoba, hogy
szemrevételezzem a Thorung-csúcsot (6144 m), mely másnapi célunk volt.
Az oldalai meglehetősen jegesnek tűntek, de középen a hómező ígéretes
benyomást tett rám.
Másnap 6 órakor indult a csúcstámadás, a hágóból
5600 m-ig kőmorénákon, majd sziklabordákon haladtunk, elérve a havas
oldalt, hágóvasat, beülőt vettünk - Zsolt lábat cserélt.
Folytattam az előrenyomulást, s örömmel konstatáltam, hogy térdig érő,
jól tartó hóban taposok nyomot. Még le is szóltam a többieknek, hogy jöjjenek,
mert nem fogom végig bírni.
Ezen aggályomat azonban hamar eloszlatta a
valóság: alig tettem meg 15 métert, a hóréteg 20 cm-es laza közeggé
vált, a hágóvasam pedig megcsúszott az alatta húzódó himalajai
feketejégen. Ez egy rendkívül kemény, kellemetlen jégtípus.
Visszamásztam, s arrébb próbálkoztam, majd megint máshol, ám az
eredmény ugyanaz volt.
Tibi vízjégmászó hágóvassal s két jégfejszével
fölmászott vagy 80 m-et a 45 fokos lejtőn, de ő sem talált mást. Én
tettem még egy próbálkozást egészen balra, egy óriás sziklatábla
fölött, ám ott is a jég volt az úr, mely a hegy teljes szélességében s
több száz méteres magasságban folytatódott.
Technikai nehézségektől
mentes hótaposásra készültünk, sem a felszerelésünk, sem a
csapatlétszám, sem egyes tagok képzettsége nem tette lehetővé azt,
hogy ilyen körülmények között folytassuk.
Jégmászó-felszereléssel és kötélbiztosítással kellett volna másznunk, lefelé pedig ereszkednünk.
Ez a hegy most komoly technikai kihívást képviselt, fájó szívvel, de
kételyektől mentesen döntöttünk a visszafordulás mellett.
1800 métert ereszkedtünk a kellemetlenre fordult időjárás közepette
Muktinath-ig, a hindu zarándokhelyig, ahol az ősi kultúrák
időtlenségével, meleg zuhannyal, fűtött étkezővel s fenséges
jaksülttel vigasztaltuk magunkat.
Valamennyi trekkinges társunk
sikeresen, magashegyi betegség nélkül átkelt az 5400 m-es hágón, mely
teljesítményüket elismeréssel nyugtáztuk.
Tegnap Jomsomig dzsippeztünk, majd Leteig (2600 m) buszoztunk. Ma búcsút vettünk
trekkinges kísérőinktől, kezdődik az expedíció új szakasza.
Tegnap is, ma is kiadós eső-jégeső hullott, ez nem túl kellemes a gyalogláshoz.
Holnap indulunk tovább. Az út igen kalandosnak ígérkezik az
alaptáborig, lesz olyan hely, ahol kötelet kell kifeszítenünk a
hordároknak, vagy lépcsőket kell vágnunk a hóba.
Kalandra fel! Excelsior!
az ún. High Camp-be. Délutan fölkapaszkodtam a Thorung-hagoba, hogy
szemrevételezzem a Thorung-csúcsot (6144 m), mely másnapi célunk volt.
Az oldalai meglehetősen jegesnek tűntek, de középen a hómező ígéretes
benyomást tett rám.
Másnap 6 órakor indult a csúcstámadás, a hágóból
5600 m-ig kőmorénákon, majd sziklabordákon haladtunk, elérve a havas
oldalt, hágóvasat, beülőt vettünk - Zsolt lábat cserélt.
Folytattam az előrenyomulást, s örömmel konstatáltam, hogy térdig érő,
jól tartó hóban taposok nyomot. Még le is szóltam a többieknek, hogy jöjjenek,
mert nem fogom végig bírni.
Ezen aggályomat azonban hamar eloszlatta a
valóság: alig tettem meg 15 métert, a hóréteg 20 cm-es laza közeggé
vált, a hágóvasam pedig megcsúszott az alatta húzódó himalajai
feketejégen. Ez egy rendkívül kemény, kellemetlen jégtípus.
Visszamásztam, s arrébb próbálkoztam, majd megint máshol, ám az
eredmény ugyanaz volt.
Tibi vízjégmászó hágóvassal s két jégfejszével
fölmászott vagy 80 m-et a 45 fokos lejtőn, de ő sem talált mást. Én
tettem még egy próbálkozást egészen balra, egy óriás sziklatábla
fölött, ám ott is a jég volt az úr, mely a hegy teljes szélességében s
több száz méteres magasságban folytatódott.
Technikai nehézségektől
mentes hótaposásra készültünk, sem a felszerelésünk, sem a
csapatlétszám, sem egyes tagok képzettsége nem tette lehetővé azt,
hogy ilyen körülmények között folytassuk.
Jégmászó-felszereléssel és kötélbiztosítással kellett volna másznunk, lefelé pedig ereszkednünk.
Ez a hegy most komoly technikai kihívást képviselt, fájó szívvel, de
kételyektől mentesen döntöttünk a visszafordulás mellett.
1800 métert ereszkedtünk a kellemetlenre fordult időjárás közepette
Muktinath-ig, a hindu zarándokhelyig, ahol az ősi kultúrák
időtlenségével, meleg zuhannyal, fűtött étkezővel s fenséges
jaksülttel vigasztaltuk magunkat.
Valamennyi trekkinges társunk
sikeresen, magashegyi betegség nélkül átkelt az 5400 m-es hágón, mely
teljesítményüket elismeréssel nyugtáztuk.
Tegnap Jomsomig dzsippeztünk, majd Leteig (2600 m) buszoztunk. Ma búcsút vettünk
trekkinges kísérőinktől, kezdődik az expedíció új szakasza.
Tegnap is, ma is kiadós eső-jégeső hullott, ez nem túl kellemes a gyalogláshoz.
Holnap indulunk tovább. Az út igen kalandosnak ígérkezik az
alaptáborig, lesz olyan hely, ahol kötelet kell kifeszítenünk a
hordároknak, vagy lépcsőket kell vágnunk a hóba.
Kalandra fel! Excelsior!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése