Április 15-én mégiscsak elindult kis karavánunk, összesen 14 teherhordóval.
Az alaptábori felszerelés, élelem jelentős részét már korábban helikopterrel felszállították.
Aggódtunk amiatt, hogy a felhőszakadás a következő napokban is folytatódik, de szerencsére nem úgy alakult.
Már első nap akadt egy kis nehézség egy rendkívül omladékos vízmosás formájában, féltettük is hordárainkat, akik hozzávetőlegesen 40 kg-nyi terhet cipeltek fejpánttal, tornacipőben, ráadásul úgy, hogy maguk is alig nyomhattak többet fél mázsánál.
De aztán ügyesen vették az akadályt.
Egy kisebb folyón való átkelést követően meredek kaptató következett vagy 700 m-es szintemelkedéssel a sűrű bambuszerdőben.
A sajátos, nyomasztó hangulatot hamarosan sűrű vízpára kölcsönözte. Följebb aztán kisütött a nap, a hegyoldal pedig virágba borult rododendron fákkal kedveskedett nekünk.
A tábor aztán egy kellemetlen, szeles, lejtős hegyháton épült fel, ahol víz sem volt. Mindezt tetézte, az előző esti vacsora következménye. Előző nap ugyanis, Letében sétalgatva - az itt ritkaságszámba menő - disznóvágásra lettünk figyelmesek, s estére Lajosunk készített is valami tokányfélét.
Nekem nem is nagyon ízlett, de azért bőségesen fogyasztottam belőle.
A hányás és a hasmenés közötti dilemma, feloldható az egyidejűséggel, de nem valami kényelmes állapot. A következő napon szédelgő legyekként indultunk útnak, s tudtuk, a legnehezebb nap előtt állunk.
2 óra gyaloglás után hordáraink megtorpantak, meredek, ferdén lejtő, sziklás hegyoldalhoz értünk, melyet hó borított, az alatt pedig több helyütt kemény jég bújt meg. Itt előre kellett mennünk, hogy lépéseket rúgjunk vagy vágjunk, esetleg kötelet rögzítsünk teherhordóink számára.
Olyan terep volt ez, ahol a kicsúszás több száz méteres, végzetes zuhanással jár. Aggódtunk is portereinkért, szerencsére baj nélkül értük el a 4200 m-es csorbát. Onnan aztán mély hóval borított lejtőkön, hegyhátakon haladtunk, végtelennek tűnő traverzálásokkal.
Végül egy 4600-as hágón keltünk át, majd további traverzálással ereszkedtünk le a 4300 m-es Chulu-alapptáborba - közel 10 órás menet után.
A harmadik napon szintén a harántolásé volt a főszerep, le, majd föl, megint egy 4600 m-es hágóba, aztán újra le füves lejtőkön egészen 3600 m-ig, ahol egy bukolikus patak partján ütöttük fel táborunkat.
A negyedik napon ebédre már el is értük az Annapurna alaptáborát, mely elég alacsonyan, 4200 m-en fekszik (az Everesté 5300-on), ám igen kellemes, barátságos helyen, nem gleccseren vagy kőmorénán, hanem egy homokos medencében. Délután éppen hogy fölállítottuk sátrainkat, máris kiadós havazás tört ránk villámlással, mennydörgéssel, mely egészen estig tartott, s vagy 30 cm friss havat hozott. Este fenséges vacsorával fogadtak minket,s igen jól esett végre a kényelmes fekhelyen való alvás.
Ma berendezkedtünk, lemostuk magunkról a hosszú út porát, s még ruhamosásra is jutott idő. Fentről nyugtalanító híreket hoznak a lejövő mászók: nagyon sok a friss hó, dübörögnek a lavinák, éjjel a 3-as tábort is elérte egy, az ott alvók kiugráltak a sátraikból, úgy menekültek, többüknek a bakancsát is elragadta.
Pontosabb hírek későbbre várhatók. Mindazonáltal az a hír is járja, hogy ma 3 mászó és öt serpa elérte a 4-es tábort, és holnap megkísérli a csúcstámadást.
Az alaptábori felszerelés, élelem jelentős részét már korábban helikopterrel felszállították.
Aggódtunk amiatt, hogy a felhőszakadás a következő napokban is folytatódik, de szerencsére nem úgy alakult.
Már első nap akadt egy kis nehézség egy rendkívül omladékos vízmosás formájában, féltettük is hordárainkat, akik hozzávetőlegesen 40 kg-nyi terhet cipeltek fejpánttal, tornacipőben, ráadásul úgy, hogy maguk is alig nyomhattak többet fél mázsánál.
De aztán ügyesen vették az akadályt.
Egy kisebb folyón való átkelést követően meredek kaptató következett vagy 700 m-es szintemelkedéssel a sűrű bambuszerdőben.
A sajátos, nyomasztó hangulatot hamarosan sűrű vízpára kölcsönözte. Följebb aztán kisütött a nap, a hegyoldal pedig virágba borult rododendron fákkal kedveskedett nekünk.
A tábor aztán egy kellemetlen, szeles, lejtős hegyháton épült fel, ahol víz sem volt. Mindezt tetézte, az előző esti vacsora következménye. Előző nap ugyanis, Letében sétalgatva - az itt ritkaságszámba menő - disznóvágásra lettünk figyelmesek, s estére Lajosunk készített is valami tokányfélét.
Nekem nem is nagyon ízlett, de azért bőségesen fogyasztottam belőle.
A hányás és a hasmenés közötti dilemma, feloldható az egyidejűséggel, de nem valami kényelmes állapot. A következő napon szédelgő legyekként indultunk útnak, s tudtuk, a legnehezebb nap előtt állunk.
2 óra gyaloglás után hordáraink megtorpantak, meredek, ferdén lejtő, sziklás hegyoldalhoz értünk, melyet hó borított, az alatt pedig több helyütt kemény jég bújt meg. Itt előre kellett mennünk, hogy lépéseket rúgjunk vagy vágjunk, esetleg kötelet rögzítsünk teherhordóink számára.
Olyan terep volt ez, ahol a kicsúszás több száz méteres, végzetes zuhanással jár. Aggódtunk is portereinkért, szerencsére baj nélkül értük el a 4200 m-es csorbát. Onnan aztán mély hóval borított lejtőkön, hegyhátakon haladtunk, végtelennek tűnő traverzálásokkal.
Végül egy 4600-as hágón keltünk át, majd további traverzálással ereszkedtünk le a 4300 m-es Chulu-alapptáborba - közel 10 órás menet után.
A harmadik napon szintén a harántolásé volt a főszerep, le, majd föl, megint egy 4600 m-es hágóba, aztán újra le füves lejtőkön egészen 3600 m-ig, ahol egy bukolikus patak partján ütöttük fel táborunkat.
A negyedik napon ebédre már el is értük az Annapurna alaptáborát, mely elég alacsonyan, 4200 m-en fekszik (az Everesté 5300-on), ám igen kellemes, barátságos helyen, nem gleccseren vagy kőmorénán, hanem egy homokos medencében. Délután éppen hogy fölállítottuk sátrainkat, máris kiadós havazás tört ránk villámlással, mennydörgéssel, mely egészen estig tartott, s vagy 30 cm friss havat hozott. Este fenséges vacsorával fogadtak minket,s igen jól esett végre a kényelmes fekhelyen való alvás.
Ma berendezkedtünk, lemostuk magunkról a hosszú út porát, s még ruhamosásra is jutott idő. Fentről nyugtalanító híreket hoznak a lejövő mászók: nagyon sok a friss hó, dübörögnek a lavinák, éjjel a 3-as tábort is elérte egy, az ott alvók kiugráltak a sátraikból, úgy menekültek, többüknek a bakancsát is elragadta.
Pontosabb hírek későbbre várhatók. Mindazonáltal az a hír is járja, hogy ma 3 mászó és öt serpa elérte a 4-es tábort, és holnap megkísérli a csúcstámadást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése