2012. május 2., szerda

Tegnap (május 1-jén) az alaptáborból szinte mindenki fölkerekedett: 2 iráni, 1 török, 3 spanyol, 3 mexikói, 1 perui, 1 kanadai és 2 cseh mászó (többségük oxigénnel menne a csúcsra) valamint összesen 8 magashegyi serpa, hogy május 4-5-én megkíséreljen egy végső csúcsrohamot. 

A csapatban azért akadt 1-2 illusztris tag is: a K2 csúcsát is elérő, az Annapurnát harmadszorra próbáló (2-szer a Déli-falon), innen Uli Steck partnereként az Everest Nyugati-gerincére készülő Dan Bowie, a 71 éves "Nagy Öreg", Carlos Soria 4 magashegyi serpájával, az 59 éves spanyol veterán, Oscar, akinek lenyűgöző szakmai életrajza van (többek között a Nanga Parbat Ruppal-fala, a K2-n pedig a Magic Line majdnem a csúcsig) és a cseh Radek Jaros 12 nyolcezressel a tarsolyában (az Annapurnán kívül a K2 hiányzik még neki, ez utóbbit már négyszer próbálta). 
Ennek a hullámnak a farvízét igyekezett meglovagolni Zsolt és Tibi is. Akklimatizációnk elégtelensége miatt én a magam részéről - reálisan nézve - nem adtam esélyt, arra, hogy mi, magyarok a 3-as vagy a 4-es tábornál magasabbra juthassunk. Már maga az alaptábor is igen alacsonyan (4200 m) fekszik, és afölött objektív okokból csak az 1-es táborban éjszakáztunk 5500 m-en. Más nyolcezresnél az alaptábor van nagyjából ilyen magasan. Oxigénpalack nélküli mászásnál szükséges, hogy a csúcstámadás előtt legalább egy éjszakát eltöltsön a mászó 6500-7000 m magasan az akklimatizációs szakaszban, majd térjen vissza az  alaptáborba regenerálódni. 
Az Annapurnánál ez az egyik kulcsprobléma. A legveszélyesebb, lavinás, jégomlásos rész 5700 és 6400 m között van, az ezen való áthaladás sokszor lehetetlen, s így az akklimatizációval sem lehet előbbre jutni. Az oxigénpalackot használók könnyebb helyzetben vannak, nekik nem szükséges ilyen szintű akklimatizáció. De például a 2 cseh a Lhocén akklimatizálódott, majd helikopterrel érkezett alaptáborunkba.  Ráadásul az Annapurna időjárása igen hektikus, rengeteg hó hullik folyamatosan, amikor meg nem, akkor roppant erejű szél fúj a magasban. Nagyon kevés és rövid ún. időjárási ablak van, amikor viszonylagos biztonsággal mászható a csúcs (az Annapurnánál talán nem helyénvaló a biztonság kifejezés, hiszen ez a legveszélyesebb nyolcezres hegy - a csúcsot elérők számához viszonyítva 38 %-os a halálozási arány). Éppen ez a kockázat - aktuálisan szerzett tapasztalatainkkal megerősítve - tartott vissza attól, hogy egy ilyen meglehetősen kétséges és teljességgel esélytelen kísérletbe belevágjak.

De vissza a történésekhez: a tegnapi menet simán ment mindenkinek a 2-es táborig, s tudtuk, hogy ma hajnalban kell leginkább izgulnunk a csapatért, amikor átkelnek az imént említett háborús övezeten. Már itt, az alaptáborban elkészült a forgatókönyv, hogy hajnalban a serpák a kanadai Dan vezetésével új köteleket szerelnek be a lavinák által leszaggatottak helyére, majd pontos időbeosztás szerint követik egymást a csapattagok, hogy ne legyen torlódás, s minél kevesebbet tartózkodjék mindenki a "bombák földjén". Zsolték a zord körülmények miatt nem jelentkeztek be hajnalban, 10 óra tájban a serpák viszont igen. Közölték, hogy a túl nagy hó és a lavinaveszély miatt a 3-as tábor elérése meghiúsult, és valamennyien visszafordultak. Később megtudtuk, hogy éjszaka egy óriási lavina zúdult le a kulcsrészen, melynek szele még a 2-es táborban szendergők sátrait is alaposan megrázta (egyébként itt az alaptáborban is sok lavinát hallottunk az éjszaka folyamán, és most, miközben e sorokat írom, szintén nagy az aktivitás). 13-an vissza is tértek ma az alaptáborba, ők hamarosan hazautaznak. Jelenleg 2 serpa és 8 mászó - köztük Zsolt és Tibi - éjszakázik a 2-es táborban azzal a halvány reménnyel, hogy holnap újra megpróbálják a 3-as tábor elérését. A csúcstámadás esélye erősen kétséges, az újabb előrejelzések szerint ugyanis 4-én délután és 5-én jelentős havazás várható, ám a 3-as táborban nagy mennyiségű - értékes - felszerelési tárgy van (sátrak, hálózsákok, pehelyruhák stb.), s ezek lehozatalát többen meg szeretnék próbálni. Zsolt és Tibi célja akklimatizációjuk javítása lehet, az azonban erősen kétséges lesz-e még további lehetőség bármiféle aktivitásra a hegyen (beleértve a csúcstámadási kísérletet), hiszen úgy tűnik, mindenki levonul, 2-3 ember számára pedig elég reménytelen s igen kockázatos a felsőbb régiókban való mozgás.
Reméljük, holnap minden simán alakul.

                                                        Mécs László
                                     Annapurna-alaptábor, május 2.





2 megjegyzés:

  1. Mécs eszméletlen. Elmenekül az aktuális évforduló elől! Butul, mint Cz haja... Vigyázz magatokra.

    VálaszTörlés
  2. Magyarok a Világ kínkeservein:
    Ez innentől nem expedíció hanem exibicionizmus. Elnéztem az anyukát, aki a TV-ben kisdedjét ringatta a karján, beszélt a riporternek az apáról, akitől minden alkalommal egy életre elbúcsúzik. Most is. Anyuka is hegymászó ugye. Az amputációba vesző baleset, mindnekinek nagy trauma. Hópárduc is komoly terheket visel azóta. Senkinek nem volt szíve jelezni neki, hogy a műláb mindenki számára plusz teher. (Ő maga biztos mindig ezzek kezdte, de pont a teljes mérlegelésre volt képtelen.)
    És az újságírót is csak az ő kedvéért, az ő iránti kegyeletből engedték fel. Az meg leírta, hogy szélsőséges körülmények között hogyan hámlik a lelkiismeret az emberfiáról. Drámai beszámoló volt. A mélyrepülésről hallgatni kellett volna. Az írással a Földes András még mélyebbre repült. Az a kuloár, amin 40 százalék mászó odavész, tulajdonképen egy orosz rulett, ahol 5 lyukban 2 töltény van. Az újságíró pedig a másik háromba erkölcsi lövedéket csempészett. Szálljunk mindnyájan magunkba. Inkább.

    VálaszTörlés