Az írástudó árulása
Mécs László nyilatkozata
Mérhetetlenül méltatlan és gyalázatos ez a helyzet, hogy - amikor
elvesztett hegymászótársunkat gyászoljuk - ahelyett, hogy összetartást,
kegyeletet tanúsítanánk, vitatkoznom, bizonygatnom, vádolnom kell.
Sokáig szemet hunytam a himalaja.blog.hu (írója Földes András) hangvétele,
stílusa, egyoldalú beállításai, pártossága, apró csúsztatásai felett. Május
10-ei bejegyzésében azonban olyan messzire ment - a valóságot eltorzítva,
meghamisítva, egyoldalúan állítva be - lejáratásunkban, hogy kénytelen
voltam "tollat ragadni".
stílusa, egyoldalú beállításai, pártossága, apró csúsztatásai felett. Május
10-ei bejegyzésében azonban olyan messzire ment - a valóságot eltorzítva,
meghamisítva, egyoldalúan állítva be - lejáratásunkban, hogy kénytelen
voltam "tollat ragadni".
Először is: visszatetsző es kegyeletsértő számomra, hogy társunk, Horváth
Tibor eltűnése, balesete után Földes András ilyen könnyed, bulváros, jópofáskodó,
szerénytelen, excentrikus, magát és Erőss Zsoltot tömjénező, írást közöl,
ahelyett, hogy csöndesen az elvesztett társra emlékezne, annak emlékét ápolná.
Földes Andrásnak - mint az újabb Erőss Zsoltról szóló könyv írójának -
részvétele expedíciónkon (Magyarok a világ nyolcezresein - Annapurna 2012)
indulásunk előtt nem sokkal került szóba. Arról előzetesen szó sem volt,
hogy tudósítana is a helyszínről, erre az expedíciótól nem kapott
felkérést. Expedíciónkon való írói, újságírói tevékenységének előzetes
egyeztetését, tisztázását felszólításunkra sem tette meg. Csak Nepálban
derült ki, hogy Erőss Zsolt leendő könyvét népszerűsítendő rendszeres
tudósításokat, blogot is írna.
Földes Andrásnak - mint az újabb Erőss Zsoltról szóló könyv írójának -
részvétele expedíciónkon (Magyarok a világ nyolcezresein - Annapurna 2012)
indulásunk előtt nem sokkal került szóba. Arról előzetesen szó sem volt,
hogy tudósítana is a helyszínről, erre az expedíciótól nem kapott
felkérést. Expedíciónkon való írói, újságírói tevékenységének előzetes
egyeztetését, tisztázását felszólításunkra sem tette meg. Csak Nepálban
derült ki, hogy Erőss Zsolt leendő könyvét népszerűsítendő rendszeres
tudósításokat, blogot is írna.
Ettől berzenkedtünk egy kissé Kollár Lajossal ("A magyarok a vilag
nyolcezresein" expedíciós sorozatot Kollár Lajos, Erőss Zsolt és én, Mécs
László hoztuk létre, s ez volt 9. expedíciónk), hiszen a kommunikáció igen kényes
terület. Aggodalmaink hamar
igazolódni látszottak, amikor szembesültünk e blog (himalaja.blog.hu )
fejlécével: “Erőss Zsolt expedíciója”. Ezen expedíció - mint az előző 8
közös - nem Zsolt expedíciója volt egyedül, hanem együttes produktum, meg
ha ő a legeredményesebb, leghíresebb is közülünk. Az expedíciók fáradságos
szervezésében, olykor már-már lekűzdheteten akadályokba ütköző
levezénylésében - főként az utóbbi időben - minimálisan vagy egyáltalán nem
vett részt. Éppen ezért a valóságot nem fedte a blog “Erőss Zsolt
expedíciója” elnevezése, es amellett méltánytalan is volt velünk (Kollár
Lajos, Mécs László) valamint Horváth Tiborral szemben - mintha mi ott se
lennénk. Komoly viták, veszekedések árán is csak a jelenleg látható
fejlécváltozatot volt hajlandó Földes András elkészíteni: “Erőss Zsolt
hegymászása”.Egészen apró betűvel áll fölötte, hogy “Magyarok a világ
nyolcezresein”. A himalaja.blog.hu arra volt hivatott, hogy Erőss
Zsoltot, illetve a róla megjelenő könyvet népszerűsítse. Ezzel nem is lett
volna baj, ha tisztességesen, korrektül bemutatja a helyzetet: milyen
csapatban, társakkal vesz részt az expedíción, kik azok, akikkel mar 9.
közös 8000-es expedícióján van túl, akik az évek során sok munkát
fektettek a szervezésbe, kommunikációba, többször megteremtették a
financiális hátteret, vagy éppen Zsolt baleseténél segítettek saját
életüket is kockáztatva. Ez határozott kérésünkre sem valósult meg,
ehelyett az a faramuci helyzet állt elő, hogy az expedíciónk tagjainak
sorába lépő újságíró (Földes András, ki hosszú évek óta mászik hegyet),
akit befogadtunk csapatunkba saját expedíciónkon, akinek részvételéért
sokat dolgoztunk, az a személy inkorrekt, rosszindulatú, tendenciózus,
szakmaiatlan módon ír rólunk a nyilvánosság előtt - Erőss Zsoltot es
önmagát a többieknél koncepciózusan jobb színben tüntetve fel.
igazolódni látszottak, amikor szembesültünk e blog (himalaja.blog.hu )
fejlécével: “Erőss Zsolt expedíciója”. Ezen expedíció - mint az előző 8
közös - nem Zsolt expedíciója volt egyedül, hanem együttes produktum, meg
ha ő a legeredményesebb, leghíresebb is közülünk. Az expedíciók fáradságos
szervezésében, olykor már-már lekűzdheteten akadályokba ütköző
levezénylésében - főként az utóbbi időben - minimálisan vagy egyáltalán nem
vett részt. Éppen ezért a valóságot nem fedte a blog “Erőss Zsolt
expedíciója” elnevezése, es amellett méltánytalan is volt velünk (Kollár
Lajos, Mécs László) valamint Horváth Tiborral szemben - mintha mi ott se
lennénk. Komoly viták, veszekedések árán is csak a jelenleg látható
fejlécváltozatot volt hajlandó Földes András elkészíteni: “Erőss Zsolt
hegymászása”.Egészen apró betűvel áll fölötte, hogy “Magyarok a világ
nyolcezresein”. A himalaja.blog.hu arra volt hivatott, hogy Erőss
Zsoltot, illetve a róla megjelenő könyvet népszerűsítse. Ezzel nem is lett
volna baj, ha tisztességesen, korrektül bemutatja a helyzetet: milyen
csapatban, társakkal vesz részt az expedíción, kik azok, akikkel mar 9.
közös 8000-es expedícióján van túl, akik az évek során sok munkát
fektettek a szervezésbe, kommunikációba, többször megteremtették a
financiális hátteret, vagy éppen Zsolt baleseténél segítettek saját
életüket is kockáztatva. Ez határozott kérésünkre sem valósult meg,
ehelyett az a faramuci helyzet állt elő, hogy az expedíciónk tagjainak
sorába lépő újságíró (Földes András, ki hosszú évek óta mászik hegyet),
akit befogadtunk csapatunkba saját expedíciónkon, akinek részvételéért
sokat dolgoztunk, az a személy inkorrekt, rosszindulatú, tendenciózus,
szakmaiatlan módon ír rólunk a nyilvánosság előtt - Erőss Zsoltot es
önmagát a többieknél koncepciózusan jobb színben tüntetve fel.
Ami Földes András május 10-ei blogbejegyzését illeti, melynek az az
üzenete, hogy Erőss Zsoltot cserbenhagyták a társai, ám ő hősiesen
megtette, amit kellett, a következőket kell közölnöm.
üzenete, hogy Erőss Zsoltot cserbenhagyták a társai, ám ő hősiesen
megtette, amit kellett, a következőket kell közölnöm.
Horvath Tibornak sajnos mar nem állt módjában Zsolt elé menni, a 61 eves
Kollár Lajos pedig nem mászótag az expedícióban, hanem szervező-vezető,
kommunikációval
foglalkozó alaptábori ember, aki nincs edzésben, így alkalmatlan a
feladatra. Ami engem illet: ominózus blogbejegyzésében elhallgatja Földes
András, hogy előző nap elindultam Zsolt elé, ám a rossz körülmények miatt
csak az 1-es tábor fölé jutottam, ahol már nem volt sátor, ezért vissza
kellett térnem az alaptáborba. A csaknem 11 órás hótaposás nehéz
hátizsákkal elfárasztott, így másnap reggel nem voltam jó állapotban,
ráadásul valamilyen betegség is bujkált bennem. Az expedíció során többször
előfordult, hogy bizonyos ártatlan helyzeteket súlyosnak, veszélyesnek
vélt, azokat túlreagálta Földes András. Ez volt a helyzet az esti
gleccseres eltévedésükkel is. A szituációt ismét hamisan tálalja, nem azt
mondtam, hogy nem megyek eléjük, hanem azt, hogy igyekezzenek megtalálni a
"kiszállást" (melynek magassági adatat is megadtam), mert az alaptáborból
egy-másfél óra odáig az út nekem, nem érdemes annyit várniuk. Még annyit, a
csúcstámadásból visszatérő hegymászó se nem mártír (mint ahogy Földes
András azt kreál Zsoltból), se nem sajnálatra méltó, szerencsétlen,
nyomorult áldozat, hanem extrém sportoló, akinek alapvetően önállóan le
kell tudni jönnie a hegyről, ha az nem megy, akkor az azt jelenti,
túlbecsülte saját erejét, rosszul merte fel állapotát (jelen esetben nem
volt meg a kellő akklimatizáció). 3 nyolcezres csúcson álltam (kettőn
egyedül), de egyik alkalommal sem segített senki az alaptáborból a
lejövetelben, lecuccolásban, es ez így rendjen is volt, nem is engedtem
volna. 1997-es himalájai balesetemkor masszív vállficammal cipeltem
hátizsákomat kellemetlen gleccsereken át 3 napig, nem volt egyszerű, de a
hegymászásban éppen a nehézségek leküzdése vonz bennünket.
Zárásként meg annyit: azért is ütött szíven Földes András felszínes,
pökhendi, rosszindulatú intrikája - azon túl, hogy éket ver csapatunkba -,
mert úgy érzem, elég sokat segítettem Erőss Zsoltnak hegymászásai során. A
már említett expedíció-szervezési, vezetési, kommunikációs,
szponzorszerzési munkán túl, (melyben Kollár Lajos is oroszlánrészt vállalt)
sokat másztunk együtt az elmúlt csaknem 2 évtizedben: mennyiszer tapostam
nyomot, állítottam sátrat, mentem előre gleccserhasadékos terepen, melynek
előnyeit Zsolt is élvezte, számos alkalommal mentem elé segíteni, mikor a
csúcstámadásból visszatért (pl. Hidden Peak, K2), és amikor a Tatraban
balesetet szenvedett, én értem oda hozzá elsőként, enyhítettem kínjain,
betakartam, odairányítottam a mentőcsapatot, majd magam is kivettem a
részem a 6 órás irgalmatlan terepen való hordágycipelésből...
Erőss Zsolt felelőssége is nyilvánvaló e helyzetben, hiszen "Vétkesek
közt cinkos, aki néma".
foglalkozó alaptábori ember, aki nincs edzésben, így alkalmatlan a
feladatra. Ami engem illet: ominózus blogbejegyzésében elhallgatja Földes
András, hogy előző nap elindultam Zsolt elé, ám a rossz körülmények miatt
csak az 1-es tábor fölé jutottam, ahol már nem volt sátor, ezért vissza
kellett térnem az alaptáborba. A csaknem 11 órás hótaposás nehéz
hátizsákkal elfárasztott, így másnap reggel nem voltam jó állapotban,
ráadásul valamilyen betegség is bujkált bennem. Az expedíció során többször
előfordult, hogy bizonyos ártatlan helyzeteket súlyosnak, veszélyesnek
vélt, azokat túlreagálta Földes András. Ez volt a helyzet az esti
gleccseres eltévedésükkel is. A szituációt ismét hamisan tálalja, nem azt
mondtam, hogy nem megyek eléjük, hanem azt, hogy igyekezzenek megtalálni a
"kiszállást" (melynek magassági adatat is megadtam), mert az alaptáborból
egy-másfél óra odáig az út nekem, nem érdemes annyit várniuk. Még annyit, a
csúcstámadásból visszatérő hegymászó se nem mártír (mint ahogy Földes
András azt kreál Zsoltból), se nem sajnálatra méltó, szerencsétlen,
nyomorult áldozat, hanem extrém sportoló, akinek alapvetően önállóan le
kell tudni jönnie a hegyről, ha az nem megy, akkor az azt jelenti,
túlbecsülte saját erejét, rosszul merte fel állapotát (jelen esetben nem
volt meg a kellő akklimatizáció). 3 nyolcezres csúcson álltam (kettőn
egyedül), de egyik alkalommal sem segített senki az alaptáborból a
lejövetelben, lecuccolásban, es ez így rendjen is volt, nem is engedtem
volna. 1997-es himalájai balesetemkor masszív vállficammal cipeltem
hátizsákomat kellemetlen gleccsereken át 3 napig, nem volt egyszerű, de a
hegymászásban éppen a nehézségek leküzdése vonz bennünket.
Zárásként meg annyit: azért is ütött szíven Földes András felszínes,
pökhendi, rosszindulatú intrikája - azon túl, hogy éket ver csapatunkba -,
mert úgy érzem, elég sokat segítettem Erőss Zsoltnak hegymászásai során. A
már említett expedíció-szervezési, vezetési, kommunikációs,
szponzorszerzési munkán túl, (melyben Kollár Lajos is oroszlánrészt vállalt)
sokat másztunk együtt az elmúlt csaknem 2 évtizedben: mennyiszer tapostam
nyomot, állítottam sátrat, mentem előre gleccserhasadékos terepen, melynek
előnyeit Zsolt is élvezte, számos alkalommal mentem elé segíteni, mikor a
csúcstámadásból visszatért (pl. Hidden Peak, K2), és amikor a Tatraban
balesetet szenvedett, én értem oda hozzá elsőként, enyhítettem kínjain,
betakartam, odairányítottam a mentőcsapatot, majd magam is kivettem a
részem a 6 órás irgalmatlan terepen való hordágycipelésből...
Erőss Zsolt felelőssége is nyilvánvaló e helyzetben, hiszen "Vétkesek
közt cinkos, aki néma".
Mécs László, Nep
