A Lukla-i repülőtér (2800 m) a hely szűkössége folytán lejtős, így a leszálló gépeket lassítja, a fölszállókat rövidebb út alatt felgyorsítja. Mindez kockázatosabbá, s az utasok számára izgalmasabbá teszi a landolás s a fölszállás pillanatait. Sajnos a rossz idő miatt kevesebb gép érte el Luklát, így 7 expedíciós hordónk még nem érkezett meg. Kollár Lajos szirdárunkkal, Raddzsal Luklában maradt, hogy bevárja, s fölfelé irányítsa azokat.Mi tegnap elindultunk fölfelé a serpák földjén, a Khumbu-völgyben. Csodálatos világ ez, melyben nincsen semmiféle gépesített közlekedés, az áruszállítás ember- vagy jakháton zajlik, az itt élők pedig csak lovon, de többnyire gyalog járnak. A buddhista életszemlélet mellett talán ez a másik oka annak, hogy oly kiegyensúlyozott, indulatmentes életet élnek.
Imazászlók, imamalmok és a képen láthatóhoz hasonló mani-kövek (melyeket mindig balról kell kerülni) szegélyezik az utat, melyhez a Himalája meredek hegyoldalai szolgáltatják a lélegzetelállító díszletet.
A serpák szinte kivétel nélkül mosolygós, közvetlen, nyíltszívű s becsületes emberek - közöttük lenni szintén rendkívül fölemelő érzés. Az út - mely egyre közelebb visz minket hegyünkhöz - hol fölfelé, hol lefelé vezetett minket Phakdingig (2600 m), ahol az éjszakát töltöttük. Az alvás mindannyiunknak nagyon jól esett az utóbbi napok hosszú éjszakázásai után.
Ma útközben meglátogattunk egy kolostort, majd megkezdtük emelkedésünket .
Útunk számos ponton keresztezte a folyót, melyen új építésű, remekbe szabott függőhidakon keltünk át.
Ez a lebegés a térben a rohanó folyó felett mindannyiunk számára újra s újra élményszerűen hatott. Korábban fonott indából, kenderkötélből s fa lécekből készültek.
Ide kattintva egy rövid video is megtekinthető.
S a tavasz már ide is beköszöntött (habár magasan vagyunk, de Egyiptommal egy szélességi körön): virágoznak a rododendronok s a cseresznyefák, s madárcsicsergés tölti be a levegőt.
Odafönt Tél tábornok fogad majd bennünket, de addig fürösztjük arcunkat a napfényben - töltekezünk.
A helyiek szívóssága lépten-nyomon meghökkenti és tiszteletre késztet, s elgondolkodtat elkényelmesedett modern életformánk felől: az alig több mint 50 kilós emberkék 50-80 kg-os, olykor akár 100 kg fölötti súlyú terheket szállítanak hegynek fölfelé nehéz terepen.
Utunk a Lhoce lábáig egyfajta zarándoklat is, mely során magunk mögött hagyjuk európai sallangjainkat, s valamennyire hozzegyszerűsödünk-tisztulunk a helyhez és lakóihoz. Így válhatunk méltóvá, hogy a helyiek által szentként tisztelt hegyekre tehessük lábunkat.
Persze fizikailag is alkalmazkodnunk kell a magassághoz - ez a mai nappal meg is kezdődött - különben nincs esélyünk arra, hogy megbírkozzunk a szélsőséges oxigénhiánnyal. Ma elértük Namcse Bazart (3450 m), a serpák fővárosát, holnap akklimatizációs túrát teszünk 3800 m-es magasságig, majd újra itt alszunk. Ezután továbbindulhatunk a magasabb régiók felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése