Mécs László - Hegymászó

Április 21-én a Lhotse-alaptáborban töltött éjszaka után Kollár Lajos kivételével valamennyien elindultunk a 6189 m magas Island Peak (Imja Tse) felé.
Furcsa érzés volt távolodni a Lhotsétől, s újra alászállni az emberlakta, kellemesebb régiókba, de a tudat, hogy a nagy magasságban eltöltött napok elősegítik majd akklimatizációnkat, értelemmel ruházták fel e zsigerileg paradox helyzetet.
Emellett az is határozott célt kölcsönzött ereszkedésünknek, hogy hozzásegítsük 7 trekkinges útitársunkat ahhoz, hogy följuthassanak életük (eddig) legmagasabb csúcsára.
Aznap Dingbocséig (4400 m) ereszkedtünk, a csaknem 1000 méterrel alacsonyabb magasságban töltött éjszaka jótékonyan hatott mindannyiunk állapotára.
Másnap metsző szélben kapaszkodtunk föl az utolsó településig, Csukungig (4650 m). A kényelmesen elköltött ebéd után a társaság többsége késznek érezte magát az alaptáborba való fölmenetelre, s a másnapi csúcstámadásra.
Sajnos ketten még korábban felső légúti megbetegedést szereztek a szeles, hűvös időben, s a nagy magasságban nehezen megy a gyógyulás, így ők kétségek közepette folytatták az utat.
Két, két és fél órás gyaloglással értük el az alaptábort (5090 m), ahol erős szélben állítottuk fel sátrainkat az Imja Tso-tó szomszédságában. E gleccsertavat már az 1960-as évek óta tanulmányozzák a tudósok, hatalmas víztömeg (39 milliárd köbméter) halmozódott föl ugyanis medrében, s gátjának átszakadása a becslések szerint minden idők egyik legjelentősebb áradásos katasztófáját idézhetné elő.
Az Island Peak nevet a XX. század közepén Eric Shipton angol hegymászó adományozta akésőbb Imja Tse helyi elnevezéssel is felruházott hegynek, mely valóban szigetként emelkedik ki környezetéből.
Csapatunk éjjel 1 órakor gyülekezett a sátrak előtt - azért van szükség ilyen korai indulásra, mert a kora délelőtti órákban elromlik az idő. A nap felkeltéig meglehetősen hideg van, a sötétség pedig bizonytalanná, esendővé teszi az embert.
Az első 400 m szintemelkedést meredeken kanyargó, köves ösvényen tettük meg - a csapatból 3-an már itt visszafordultak. A következő 300 m-en egy meredek, síkos, kitett sziklafalon kanyargott tovább az útvonal, néhol II-es mászóbetétekkel tarkítva, míg el nem értük a gleccser szélét.Itt hágóvasat csatoltunk, s összekötötte magát az eddigre már 7-re fogyatkozott társáság a mellénk rendelt serpával együtt.
Csodálatos terepen haladtunk tovább, óriási gleccserhasadékok között, s az időközben fölkelt nap aranyfénnyel világította meg az Ama Dablam, a Makalu, s a Lhoce gigantikus déli falának tüneményeit.
Az Island Peaket könnyű, úgynevezett trekkkingcsúcsként tartják számon, az éjszakai indulás, a viszonylag nagy magasság s  az 1100 m-es szintkülönbség azonban nem lebecsülendő kihívást jelent.
Az utóbbi években még egy elemmel nehezült a mászás: 6000 méteren egy 150 m-es 70 fokos üvegjeges szakaszt is le kell küzdeni - korábban e helyett arrébb egy lankásabb hólejtőn lehetett följutni, ez mára azonban már leolvadt, s a törős sziklafalat elkerülendő szokás az ominózus jégfalon fölhágni.
Ennek látványa kissé elrettentőleg hatott a mi kompániánkra is, de noszogatásunk megtette a hatását.
A jégfalon ekkorra már vagy 20 ember akart feljutni, így az általunk vitt 7 mm-es kötél is rögzítésre került.Talán szép piros színe is hívogató volt , s már vagy 6 ember is csimpaszkodott rajta, mikor nyomatékosan felhívtam figyelmüket az esetleges problémákra.
A küzdelmes szakasz után a vállra érve már csak a kitett, hetyke csúcsgerincet kellet leküzdeni, ahol lélegzetelállító panoráma várta a 8-9 órás mászás résztvevőit: Radek Janalikot, Monostori Aurélt, Szárnya Istvánt, Horváth Tibort, Gál Lászlót, Erőss Zsoltot, Mécs Lászlót.
Lefelé a jégfalon még kaotikusabb volt a helyzet: tobzódott a dilettantizmus. A serpák és a mászók össze-vissza igyekeztek lejutni a köteleken, olykor leejtve hátizsákot, kötelet, ereszkedő nyolcast, kiabálva, jégdarabokat lerúgva. Ráadásul kötelünkön újabb emberek érkeztek fölfelé, így mi nem tudtunk azon ereszkedni lefelé. Közben az idő is elromlott, és sűrű havazásban, újra metsző szélben érkeztünk vissza az alaptáborba. Egyórás pihenő után tábort bontottunk, s 2 óra múlva már Csukungban élvezhettükk a teaház s a társaság melegét.

Mécs László
Lhotse-alaptábor, 5300 m, április 26.