Tömegpszichózis? Birkaszellem? Az emberi faj sikerességének kulcsmomentumai? Türelmetlenség? Kompetitív hajlam? Szóval, hogy mi is sarkallt minket arra, hogy 11-én útnak induljunk?
Talán mindegyik felsorolt attitűdből fellelhetni valamicskét, de alapvetően azért a józan megfontolás vezérelte tetteinket. 3-4 naposra tervezett pihenőidőnk lejárt. A nagyobb csapatoknál tett puhatolózó látogatások is mind arra mutattak, hogy nagyszabású csúcstámadás indul 12-15-ig az Everesten, s ami számunkra még fontosabb, a Lhocén is. Több helyről is azt hallottuk, hogy 12-én és 13-án két nagyobb csapat is ostromolja hegyünket, megejtve a fixkötelezést is, mely könnyebbé és biztonságosabbá teszi a mászást. A nagy kereskedelmi expedíciók profizmusa megköveteli, hogy sokéves tapasztalatukon és adekvát időjárás-előrejelzéseken alapuló döntéseket hozzanak.
Veszteni valónk nem volt – legfeljebb futunk még egy akklimatizációs kört - de ezt a kínálkozó lehetőséget nem volt szabad kihagynunk.
Nekiindultunk hát harmadszorra is a jégesésnek. Zsolt és Tibi éjjel 3-kor vágtak neki, hogy minél kevesebb időt kelljen melegben eltölteni a Hallgatás Völgyében. A két Laci 7 órakor mondott búcsút az éledező alaptábornak. A Khumbu-völgyében most is szép volt, de valahogy lassabban fogytak a méterek.
Hatalmas szemeteszsákokat cipelő serpák jöttek szembe. Nemzetközi összefogással az Everest mászások történetének legjelentősebb takarítóexpedíciója tevékenykedik idén a hegyen, mintegy 50 millió forintnyi költségvetéssel. Talán nem csak nekem szúrt szemet, hogy korunkban (persze, lehet, hogy ez mindig is így volt) mennyire elharapóztak a tévhitek, mai szóhasználattal: városi legendák. Ezek közé sorolható az Everest szemétheggyé válást kézlegyintéssel nyugtázó jólértesültek ajakbiggyesztése is. Persze, minden ehhez hasonlónak van némi alapja. 1991-ig mintegy 350-en mászták meg a Szagarmat·t, a következő évtizedben 10-szer annyian. E nagy mértékű terhelés valóban azt eredményezte, hogy jelentős mennyiségű hulladék jelent meg a hegyen és környékén. Talán többen láttak olyan fényképeket, melyek a Déli-nyeregben (7960 m) felhalmozódott üres oxigénpalackok sokkoló látványát rögzítették. Itt talán érdemes egy gondolatnyi kitérőt tennünk, a hulladékképződés természetét illetőleg: az önerővel, magashegyi hordók nélkül tevékenykedő expedíciók - mi is ilyenek volnánk - minimális felszerelést halmoznak fel a hegyen, hiszen mindent saját tagjaik hátánn kell fölszállítaniuk, így minden egyes kilogrammot megfontolnak. Ráadásul általában ezen csapatok anyagilag is sokkal motiváltabbak arra is. hogy drága felszerelésüket ne hagyják veszendőbe menni.Az óriási apparátust mozgató, hatalmas költségvetéssel dolgozó kereskedelmi expedíciók a ludasak a szemétprobléma eszkalálódásában. A helyzet azonban napjainkban véleményem szerint egészen kedvezően alakul. Az ominózus oxigénpalackhegyet egy akció keretÈben - melyben minden egyes tartály után fizettek a serpáknak - leszállÌtották a DÈli-nyeregből. Ma már ˙újratölthető üvegszálas palackokat használnak, melyeket ÈrtÈküknÈl fogva nem hagynak odafönn. A nepáli hatóságok ún. szemÈt-letÈtidíjat szednek az expedícióktól - ezzel elsősorban az alaptáborok tisztán hagyását tudják elÈrni. E tekintetben egyÈbkÈnt pÈldásnak tekinthető az Everest-Lhoce-alaptábor: az árnyékszékek alatt műanyaghordókba gyűlik a fekália, mely aztán emberi háton távozik az alsóbb rÈgiókba. Szelektív hulladékhasznosítás folyik: az étel-, élelmiszer-maradékokat ponyvákon kínálják az idesereglő madárrajoknak, a többit pedig leszállítják, nem Ègetik el helyben. Én a magam részéről kifejezetten mérsékeltnek érzem a szemét jelenlétét az alapt·borban s a hegyen egyaránt - különösen az emberek számához kÈpest. A szemÈtproblÈma kezelÈse tehát pÈldásnak mondható. Hogy akkor miÈrt van szüksÈg takarítóexpedíciókra?! Talán ezek nÈlkül nem lenne ilyen rózsás a helyzet, illetve miÈrt pont a világ legmagasabb hegyÈt kerülnÈk el a nagyszabású˙ kampányok?
Az 1-es táborba érve megszemlélem a néhány nappal korábbi vihar pusztsítának nyomait: elgörbült, eltört sátorrudak, kiszakadt ponyvák, összeroppant, korábban büszke formák...
Ahogy a Hallgatás Völgyébe lépek, figyelem a Nupcéről érkező menetrendszerinti lavinákat, kıhullásokat. Útvonalunknak van egy szakasza, melyet elÈrhet a szórás, tanácsos rÈsen lenni. Nemsokkal kÈsőbb beborítanak az alulról Èrkező fellegek, havazni kezd, ennek igazán örülök: nem tikkaszt a nagy meleg. Késöbb már-már főzni kezdek, s meglegyint a tájékozódás nehézségének a szele is. A nyomok behavazódnak, s a ködben nehÈz meglelni a hasadÈkok között kanyargó, a 2-es tábor biztonságába vezető emberfektette csapást. A táborban aztán kellemes meglepetÈs Èr: mindkÈt sátrunk sÈrtetlen. Az 1-eshez hasonlóan, ebben a táborban is sok sátrat tÈpázott meg a szÈlvihar. Sátraink aljzata azÈrt igencsak cudar állapotban van, kÈnyelmetlen rajta aludni. A havazásban azonban nem jutunk hozzá az alapok felújításának. Az Èjszaka meglepően jól telik, mély, álomtalan alvással. Reggel borult időre Èbredünk, s ez az elıőző napi havazással már kezd gyanússá válni.
Már Èppen elÈrnÈnk a Lhoce-fal alját, mire a hóvihar elÈri csúcspontját - ennek a fele se trÈfa! Ezzel kezdeni kell valamit! Ilyen időben nekivágni a Lhoce-falnak?! Úgy, hogy talán nincs is meg a 3-as táborban fölállított sátrunk?!
2002-ben Èletem legnagyobb viharát Èltem át a Lhoce-falon 7200 mÈteren. Kint kapott el, úgy 7400 mÈteres magasságban, nem volt rajtam pehelyruha, s szabályos menekülÈssel Èrtem el a sátrat, küzdve a kihülÈssel. Ezt követően 40 órán keresztül tartottam a sátrat a hátammal, így harcolva a szÈllel, mint egy felbőszült, elpusztításomra szegődött szörnyeteggel. Nem voltam benne biztos, hogy a következő pillanatban is a helyÈn marad a sátor, Ès nem csúszik le az 50 fokos jÈgfalon az alattam elterülő 600 mÈteres mÈlysÈgbe. A dupla rÈtegű sátor minden cippzárja be volt húzva, mÈgis jókora hókupacot hordott össze a szÈl odabenn. A vihar viszonylagos csillapulását követően a másik sátorban túlÈlő Peter Legate-tel megkezdtük a leereszkedÈst a falon, mely során sajnos Peter kicsúszott Ès ÈletÈt veszítette. Ezen emlÈk elevenen Èlt bennem, miden kÈtsÈgekkel telítve fölpillantottam a vihar tÈpázta Lhoce-falra.
Az jól látszott, hogy nincsenek nyomok a Lhoce-folyosóban, és a 4-es tábor sem építhető ki. Tehát az aznapra behanrangozott csúcstámadás elmaradt, Ès - mivel nem volt senki a 4-es táborban - bizonyossá vált, hogy másnap sem indul roham csúcsunk ellen. Ezen tÈnyállás, az időjárás alakulása, valamint az az erős gyanúnk, hogy nagy mennyiségű hó halmozódott föl a Lhoce-folyoóban határozottan elgondolkodtatott minket. A Lhoce-fal aljában megtartott kupaktanácsunk végül is a visszavonulás mellett döntött.
A 2-es táborba visszatérve aztán megtudtuk, hogy valóban nagy a hó a Lhoce-kuloárban - néhol derékig ér -, mely csaknem lehetetlenné teszi a jelenlegi csúcstámadást, és lavinaveszéllyel is jár. Felhős-ködös időben vágtunk át a Hallgatás Völgyén, csodás vizuális jelenségek vonták magukra figyelmünket. A Khumbu-jégesés aztán végképp misztikus hangulatba vont minket, s az időtlensÈg ÈrzÈse lett úrrá rajtunk. Az alaptáborba visszatÈrve az egyik nagy csapattól megtudtuk, hogy 10 mászóból és 8 serpából álló egységük a 3-as táborból visszafordul, s ugyanígy tesz még 3 nagyobb csapat is, valamint, hogy aznap elakadt a csúcstámadás az Everesten is. Mindezek megerősítettek minket abban, hogy jó döntést hoztunk. Az már csak a "hab volt a tortán", hogy az is kiderült, hogy sértetlenüll sátrunk a 3-as t·borban. Újfent gyümölcskonzervvel kényeztettük magunkat.
Mécs László
április 14., Lhoce-alaptábor (5300 m)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése