Jégomlás

Második fölmenetünk célja az, volt, hogy kiépítsük következő
táborunkat a Lhoce-falon, valamint, tovább növeljük akklimatizációnk
fokát. A hegyen tartózkodó más csapatok tagjaival való beszélgetésekből az
derült ki, hogy a többség akklimatizációja során nem iktat be alvást a
3-as táborban (7100-7200 m), csak érinti azt, majd visszatér a 2-es
táborba, s ott tölti az éjszakát. Nekünk azonban, akik mellőzzük az
oxigénpalack használatát fontos volt, hogy ebben a magasságban is
eltöltsünk egy éjszakát.

Újra átélhettük a Khumbu jéglabirintusának játszi varázslatát, ám ezúttal
egy szolidabb hóvihar kölcsönzött komorabb hangulatot fölvonulásunknak. A
Hallgatás Völgyében aztán már zavartalan volt a napsütés, a forró katlan
rengeteg energiánkat emésztette föl. A levegő páratartalma fölfelé haladva
egyébként is feleződik 2000 méterenként, a meleggel, s az oxigénhiány
kiváltotta hiperventillációval társulva rendkívüli vízveszteséget okoz.
2-es táborunkat délután értük el - én a magam részéről elcsigázottabban,
talán a nehezebb málha következtében.

Az éjszaka nem telt valami fényesen.Az "alvás"közben kilégzett levegő páratartalma kicsapódik a sátor falára s minden egyes tárgyra. Emiatt a hálózsákunk is igen vizessé válhat a reggeli órákra. Indulás előtt ha tehetjük, igyekszünk valamelyest szárítani rajta, ez nem mindig lehetséges, hiszen a napsugárzás kockázatot is jelenthet: kő- és jégomlást, beszakadást geleccserhasadékba stb.
Ez esetben a szárítgatás mellett döntünk, s ez már az elején megbosszulja
magát: a pokoli hőségben csigaként araszolunk, a 3-as tábor oly
elérhetetlennek tűnik.

Aztán megélhetjük saját picinyke akaratunk icinyke diadalát (kis lépés az
emberiségnek, nagy lépés nekünk): és elérjük a Lhoce-fal beszállását.
Innentől meredekké (45-55 fok) és jegessé válik a terep, a haladást
rögzített kötelek teszik könnyebbé és biztonságosabbá, csodálkozom,
hogy a szokásos fonott koreai helyett minőségi mászókötelek kerültek
elhelyezésre. Én indulok elsőnek a csapatból, eleinte lassan haladok, de
aztán a mozgás vertikális iránya felgyorsít.

Éppen kezdem jól érezni magam, amikor odaföntről harsány kiáltás hangzik föl vészjósló morajlással elegyedve.
Azonnal tudom, mi az ábra. A hegyekben eltöltött közel két évtized során
több alkalommal volt részem ilyenben, s azt hiszem, semmit sem utáltam
jobban. A kő- vagy jégomlás, a lavina azok a nehézségek melyeket el kell
kerülni. Ha az ember az útjukba vetődik, már elég korlátozottak a
lehetőségei, s az átlagember nem szereti, ha kicsúszik a keze közül az
irányítás.
A kiáltásra azonnal fölpillantok, s azt látom, hogy egy hófelhőt felverő
jégomlás dübörög lefelé legyezőszerűen terjedve szét. A pillanat végtelen
hosszúnak tűnik: élesen látom az óriási jégdarabokat, s a pillanat
törtrésze alatt mérlegelek. Vagy inkább nem is mérlegelek, azonnal
cselekszem: úgy érzem, elkerülhetetlen a találkozás, de az egyetlen
esélyem, ha minél gyorsabban kioldalazom. Macskagyorsasággal leoldom magam
a kötélről, ezzel a kicsúszást kockáztatva - , s miközben igyekszem
a jégdarabokat szemmel tartani, szinte kiszaladok oldalra, mígnem tüdőm
zihálása megálljt nem parancsol.
Ahogy túljut rajtam az omlás, visszakapcsolom magam a kötélre, s lenézek, nem sérült-e meg valaki.
Szerencsénk volt, mindenki ép. Az omlás kiindulási pontja vagy 80 méterrel
fölöttem van, jön-e még?
Egy pillanatra átjár az érzés, vissza kellene fordulni, de aztán jön a
másik: nekünk odafönn van dolgunk. Próbálok minél gyorsabban az
ominózus hely fölé kerülni, de nehezen fogynak a méterek. Utána már
nyugodtabb vagyok, s a táborhely elérésére összpontosítok.

Van másfél órám a többiek megérkezéséig, így jut idő arra, hogy kiválasszam a legjobbnak tűnő táborhelyet. A fal itt 35-40 fokosra szelídül, ám még ez sem ideális
a sátorállításra, és a fölülről érkezhető omlások, lavinák szempontjából
sem mellékes, hogy melyik helyet szemeljük ki. Nem is fér el minden
expedíció sátra egy helyen, több tereplépcsőt kell igénybe venni e célra.
Az éjszaka 7100 m-en tűrhetően telik (csak a fekhely kényelmetlen), s
másnap a napkelte fénykoronájában szélsebesen ereszkedünk le a Lhoce-falon
(én 20 perc alatt).
A Hallgatás Völgyében, majd a jégesésen aztán megtorpan lendületünk, s
elcsigázottan érjük el hőn áhított bázistáborunkat, ahol féktelen
gyümölcskonzerv-lakomát csapunk.

Mécs László

május 6.,
Lhoce-alaptábor (5300m)