Kalandok az Országos Kéktúra útvonalán

Kalandok az Országos Kéktúra útvonalán

Versenyfelhívás

A verseny kiírója: Seregélyesi Baptista Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola

                             

A verseny támogatói és együttműködő partnerei:

                                   Baptista Szeretetszolgálat

                                   Magyar Természetjáró Szövetség

                                   Turista Magazin

                                   Kéktúra.hu

                                   „Magyarok a világ nyolcezresein” csapata

                                   Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság

                                   Tátrai Nemzeti Park (TANAP)

                                   „Hazajáró” csapata

                                   Pilisi Parkerdő Zrt.

                                   Seregélyes Nagyközség Önkormányzata

                                   Seregélyesi Általános Iskola Alapítványa

                                   Pelikán-ház Erdei Iskola

                                   

                                                        

  A verseny témája:

-          Országos Kéktúra /természeti, történelmi, néprajzi, turisztikai érdekességek, látnivalók/

-          Duna-Ipoly Nemzeti Park természeti, történelmi, néprajzi, turisztikai értékei

-          Magas-Tátra természeti, turisztikai, kulturális értékei,

-          „Hegyek szerepe az ember életében” gondolatkör /a világ hegyei a földtan, történelem, mitológia, emberiségre gyakorolt hatása tükrében, valamint a magyar hegymászás története, jelentősebb eredményei/

-          Aktív természetjárás, túrázás

     

A verseny célja:

-          Megismertetni a diákokat az Országos Kéktúra útvonalával.

-          Feladatok segítségével végigjárni, megismerni a Kéktúra által érintett tájakat.

-          Bemutatni a 20 éves Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság értékeit.

-          Bemutatni a Magas-Tátra természeti adottságait, turisztikai célpontjait.

-          Ráirányítani a figyelmet a Magas-Tátraára, mint elérhető turisztikai célpontra.

-          Felhívni a figyelmet hazánk rejtett kincsire.

-          Természetismereti, történelmi, néprajzi ismeretterjesztés.

-          A magyar turizmus és hegymászás történetének, eredményeinek megismertetése.

-          Az aktív természetjárás népszerűsítése.

A verseny szerkezete:

-          3 írásbeli /levelezős/ forduló

-          1 elméleti, gyakorlati forduló /döntő/. A döntőbe kategóriánként a 10-10 legmagasabb pontszámot elért csapatot hívjuk meg.

A verseny feladatköre a 2017/2018-as tanévben:

-          Börzsöny, Visegrádi-hegység, Pilis kéktúra útvonala, természeti, történelmi, néprajzi, turisztikai értékei.

-          Duna-Ipoly Nemzeti Park

-          Magas-Tátra.

-          A magyar turizmus története.

-          A magyar hegymászás története, eredményei, nagy alakjai.

A feladatok jellege: Főleg logikára épülő játékos feladatok megoldásával új ismeretek nyújtása a versenyzők részére.

Célcsoport, kategóriák:

-          Általános iskola 3-8. évfolyam. A versenyt 3 kategóriában hirdetjük: 3-4. évfolyam,

      5-6. évfolyam, 7-8. évfolyam. A versenyre 4 fős csapatok jelentkezését várjuk.

Határidők:

-          Jelentkezési határidő: 2017. november 20.

-          I. forduló feladatainak kiküldése:   2017. november 21..

                               beküldési határidő: 2017. december.20.

-          II. forduló feladatainak kiküldése:  2017. december 20.

                               beküldési határidő: 2018. január 26.

-          III. forduló feladatainak kiküldése: 2018. január 26.

                               beküldési határidő: 2018. március 2..

-          Döntő: 2018. április 27.

Jelentkezés módja: Jelentkezni elektronikus úton lehet az alábbi weboldal jelentkezési lapjának kitöltésével 2017. október 30-tól:  http://www.kektura.hu/vetelkedo.html . Jelentkezési határidő: 2017. november 20.

Megoldások beküldése: elektronikus úton az alábbi e-mail címre: induljelegyuton2016@gmail.com

A rajzos feladatokat a 3. forduló végén, postai úton kérjük beküldeni.

Szeretettel várjuk a túrázást, természetjárást, a kalandokat kedvelő csapatok jelentkezését!

Seregélyes, 2017. október 17.

                                                                                                  Sajtos József

                                                                                                      igazgató

                                                                           Seregélyesi Baptista Általános Iskola és AMI

Incredible India I.

A Karchakund 1800 méteres észak-keleti falának felső része

A számos pakisztáni és nepáli túra után most újra Indiába vezetett utam, hogy egy kis csoportot kalauzoljak a természet és az emberi világ rejtelmei közepette. Először a Gangesz forrásaként tisztelt gleccsert kerestük fel a Garwhal-Himalájában. Éppen húsz éve jártam itt egy kis magyar expedíció tagjaként, melynek keretében sikerült a világon elsőként feljutni azon az útvonalon a Karchakund (6612 m) 1800 méteres észak-keleti falán. Izgatottan vártam, milyen lesz 2 évtized távolából újra átélni bizonyos élményeket, impressziókat (például a pakora mesés ízét, vagy Gangotri  misztikus atmoszféráját) de semmit sem találtam azokból a régi históriákból - nemhiába...

"Hérakleitosz azt mondja valahol, hogy minden mozgásban van, és semmi sem marad változatlan, és a folyó áramlásához hasonlítva a létezőket, azt mondja, hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba."

                                                                                     (Platón: Kratülosz 402 A)

Persze, most is voltak impresszióim, élményeim - csak merőben mások, és ez - lássuk be - így van rendjén...

Minden bizonnyal az északi országrész leggyorsabb sofőrét volt szerencsénk megnyerni. A defekt csak a kezdet volt, lefelé a hegyi szakaszon a fékünk is "elszállt", ami pillanatnyi riadalmat okozott (sofőrünknél is), de aztán kézi és motorfékkel levezette az autót a legmeredekebb szerpentinen is.

 Rishikeshben a Gangesz partján nagyszabású szertartásnak lehettünk a részesei.

Az okosnak mondott telefonok már az indiai valóságnak is szerves részét képezik.

A hinduk általában szigorúan vegetáriánusok, néhol azonban gyanúsan sok a sertés (és a hentesüzlet)

Uttarkashiban sokkal meghittebb volt az esti Ganga puja

A remeték, zarándokok szent városa, Gangotri 3100 m-en

Remetebarlang egy óriási gránittömb gyomrában

Akklimatizációs túránk az érintetlen Kedartalba vezetett 

 Ez a kék juh megajándékozott minket közelségével - ami ritka ajándék

A Thalay Sagar (6904 m) északi fala, melyre az első utat Dékány Péter és Ozsváth Attila mászta 1991-ben

Egy indiai katonai expedíciónak ilyen fogadtatás dukál

Találkoztunk egyébként egy szintén indiai expedícióval, mely a Satopanth-ot célozta meg. Elbeszélgettünk, meséltem nekik Karchakund-mászásunkról is, mely nagy tiszteletet váltott ki belőlük, s megjegyezték, hogy még indiai mászónak nem sikerült feljutni rá.

Útban a Gangesz forrásaként tisztelt gleccserkapu felé

A szegényes Bhoiwasa 3800 m-en, igazán alkalmas a szemlélődő lelki állapot eléréséhez

Szemlélődünk: odakünn szívszorító nyomorúság, no de odabenn, ott mi van...?!

A jégár visszahúzódása és egy közelmúltban bekövetkezett földcsuszamlás miatt a "forrás" elérése igencsak kalandossá vált

A távolban feltűnik az óriási Gangotri-gleccser, a Gangesz szülőanyja

Itt - 4000 méterrel a Bengáli-öböl szintje fölött - születik, aki maga is sokaknak életet ád...

Visszafelé bőrig áztunk a kiadós esőben, Gangotrit úgy hagytuk el, mint valami háborús övezetet. Az úttest tele volt kisebb nagyobb kövekkel, vízátfolyásokkal, de a sofőrünk rutinosan kezelte a helyzetet. Amikor az útviszonyok már konszolidálódtak, s az utasok fellélegezhettek (volna), akkor hibásodott meg a fékünk... Késő délután értük el Uttarkashit, ahol már kellemes meleg volt (a szakadó eső). Ezzel utunk első fejezete lezárult: szép, változatos, kalandoktól sem mentes élményekkel gazdagodtunk.

 Kis csapatunk tagjai: Isabelle, Lili, Barbara, Gábor és én

Fotó: Gyapay Gábor és ML

Dachstein Südwand

A Dachstein déli-fala, mely nyugati végén az 1000 m-es magasságot is eléri

Sok éve már annak, hogy Marci elméjében gyökeret vert a gondolat, jó lenne mászni valamit a Dachsteinen (2995 m). A túra - különböző okokból - már többször elmaradt, ezúttal azonban másként alakult. Én a Südwandon a 2 klasszikust - a Pichlweget (IV) és a Steinerweget (V+) ajánlottam a figyelmébe, végülis óvatosabb volt, s az előbbit választotta. Az út igen hosszan és néhol szövevényesen kanyargott végig a falon.  A néhol laza kőzet, valamint a kőhullás időnként emlékeztetett rá, hogy alpesi falon vagyunk.

A meredek hó-jégmező a beszállásnál - az út legnagyobb kihívása

Különös élmény volt a peremhasadékban mászni

Voltak szép, kompakt szakaszok is

Lemenet a gleccseren át

Fotó: dr. Silbermann

Monte Cervino (4478 m) - Cresta del Leone

Zoli végül kötélnek állt. Amikor - egy Zermatt-i síelés kapcsán - fölmerült benne a gondolat, hogy meg szeretné mászni a Matterhornt, óhatatlanul a svájci Hörnligratban gondolkodott. "Az olasz Cresta del Leone útvonalán nem lesz zavaróan sok ember, az általuk kiváltott kőhullás, a Carell-menedékházban csak 20 euró egy éj, míg a Hörnli-ben 150 CHF, ráadásul a svájci oldalon parkoló- és útiköltség is terheli a menedékházig való eljutást" - érveltem az olasz megközelítés mellett (és akkor még nem is említettem a svájciak rettenetes kávéját és pénzéhes szemléletét).

Persze, az Oroszlán-gerincet nehezebbnek tartják, de Zoli a Stüdlgraton kitűnően vette az akadályokat, így nem aggódtam az esetleges technikai nehézségek miatt.

Eredetileg augusztus 19-re terveztük a mászást, de pont aznapra jelezték egy hidegfront érkezését, ezért kissé átütemeztük a túrát. Szerda este kirepültünk Milánóba, majd 2 órás autózás után meg is érkeztünk Breuil Cerviniába, az "olasz Zermattba". Másnap hosszú út várt ránk: 1800 m szintemelkedés a Carell menedékházba (eredetileg aludtunk volna a 2800 m-en fekvő Abruzzi-menedékházban is, de a várható időjárás-változás miatt ki kellett hagynunk).

A Rifugio Oriondé Duca degli Abruzzi (2800 m)

Egy sör és szendvics elfogyasztása után - elhagyva a túrista utat - "ráfordultunk" a Carell-házig hátralévő 1000 méternyi emelkedésre.

A = Abruzzi-ház, C = Oroszlán-csorba, B  = Carell-ház

Itt az ideje bekötözködni...

A 2003-ban leomlott kémény helyén ez a fal maradt hátra, enyhe áthajlásával, sima felszínével ez számít az útvonal legnehezebb részének. Ahogy több helyütt, itt is vastag rögzített kötél segíti a feljutást.

A 3835 méteren egyensúlyozó menedékház az útvonal első - 1865-ös - megmászását vezető JEAN ANTOINE CARREL nevét viseli (csak 3 nappal maradtak le a hegy  első megmászásáról, mely a svájci oldalról történt).

A Carell-ház 1893-ban épült elődje, a Capanna Luigi Amedeo di Savoia, melyet helikopterrel hoztak le a hegyről.

A menedékházban 2 ukrán, 2 osztrák hegymászó, valamint egy helyi hegyivezető a kliensével készült a másnapi csúcstámadásra. Fölfelé jövet találkoztunk amerikai és orosz mászókkal, akik a hóra-jégre panaszkodva fordultak vissza a csúcs elérése nélkül. Volt viszont 4 lengyel is a házban, akiknek sikerült feljutniuk. A friss hó lehetővé tette korlátlan mennyiségű ivóvíz előállítását olvasztással, így ezzel nem volt gond. A friss előrejelzés szerint másnap délután érkezett a rossz idő, addig kellett tehát visszaérnünk valamelyik menedékházba, lehetőleg az alsóba.

Reggel 6-kor, hajnalhasadtával indultunk - nem akartam sötétben bóklászni az ismeretlen terepen. Még így is közel egy órát vesztettünk az egyik helyen, ahol le-föl mászkáltam kéményekben, falakon.

Azután már nem adódtak tájékozódási nehézségek (ebben segítettek részben a hóban lévő nyomok, bár ezek néhol rosszfelé vezettek, a kötelek, láncok, standok, nittek, ereszkedőkarikák...), de a konkrét vonalvezetéshez azért jócskán kellett "agyalni", ami persze hozzátartozik egy hegy megmászásához, és örömteli feladat.

A Pic Tyndallról egy keskeny, változatos, több ereszkedést/lemászást tartogató gerinc vezet a csúcstömbhöz, amelynek felső harmada nem viccel a meredekség tekintetében.

Bár a szél felerősödött, időnként már kellemetlenséget okozva, az idő tiszta maradt, s a horizontra tekintve úgy tűnt, nem is kell gyors változástól tartanunk.

6 órás mászást követően fáradozásunk elnyerte jutalmát. Az  csúcskereszt kicsit az olasz csúcs (4476 m) alatt található. Háttérben a 2 méterrel magasabb svájci csúcs (mely mögött Szent Bernát szobra vigyázza az arrajárók lépteit ).

A panoráma szédítő - ahogy az el is várható a Matterhorntól.

A lefelé vezető úton - mely időben is ugyanolyan hosszú lett, mint felfelé - sokszor eresztettem le Zolit, s bizonyos helyeken magam is célszerűbbnek találtam az ereszkedést.

Aztán szépen belopódzott a beígért rossz idő: először a szél erősödött viharossá, majd felhőbe is burkolódzott a hegy, s később havazgatni kezdett.

Végül délután háromnegyed 6-ra értünk a vissza Carell-házba, 3800 m-re, és nem voltunk a legfrissebb állapotban. Eredetileg tovább szerettünk volna ereszkedni, s persze az is kérdéses volt, másnap milyen időjárás és viszonyok fogadnak majd, de az idő is annyira elromlott, hogy inkább az ottéjszakázás mellett döntöttünk. Falatoztunk egy keveset, ittunk, majd átfagyva bújtunk be az ágyba, s az ablakon át gyönyörködtünk a hóviharban. Már csak 4-en voltunk a házban az ukrán fiúkkal.

1-2 óra szendergés után óriási csörömpölésre, szaladgálásra ébredtünk: kiderült, hogy 2 fehérorosz mászó elakadt a viharban a ház alatti meredek részen, és nem képesek felmászni az áthajláson. Értesítették a hegyi mentőket, de a segítség reggel előtt aligha érkezett volna meg, így a 2 ukrán fiú önzetlenül segítségükre sietett, és hajnali fél 3-kor már mindannyian ott ünnepelték megmenekülésüket a házban. Reggel 7-kor aztán helikopterzúgásra, majd erős dörömbölésre ébredtünk: megérkeztek a hegyimentők. Kissé olyannak tűnt, mint egy kommandós akció, majdhogynem falhoz állítottak a jelenlévőket: ki kért itt mentést?!, kit kell levinni?!, adják át az igazolványokat! stb. Nagy nehezen, némi nyelvi nehézségek árán tisztázódott a helyzet, de a hegyimentők nem akartak üres kézzel (helikopterrel) távozni, mindenképpen szerettek volna valaki(ke)t lementeni. Jeges a szikla, nagyon nehéz lesz lemenni! - ijesztgették a fehéroroszokat, de azok inkább a maradás mellett döntöttek (reméljük jól).

Nem sokkal ezután el is indultunk lefelé Zolival. Szerencsére a front átvonult, az időjárás nem volt rossz, viszont a sziklákat vékony jégpáncél borította, úgyhogy észnél kellett lenni. Olyan helyeken is inkább ereszkedtünk, ahol egyébként le lehetett volna mászni biztonságosan. 

Az Oroszlán-csorbában aztán már a nap is ránk sütött, és egyre könnyebb és biztonságosabb terepen értük el az Abruzzi-menedékházat, ahol fenséges ebéddel ünnepeltül szép mászásunkat.

                                                                                     Fotó: Nádasdy Zoltán, valamint mások a világhálóról