2015. február 2., hétfő

Extrém körülmények - 24 óra Burgenland Extrem Tour


Náray Balázs futótársammal vágtunk neki pénteken a Fertő-tő megkerülésének (117 km), nagyjából 1200 sporttárssal egyetemben. Az időjárás-előrejelzés már sejtetett valamit abból, ami aztán be is következett...


Rajt 4.30-kor Oggauból

Az első 30 km-en csak a szél volt egy kissé kellemetlen

Jólesett a kalács és a kóla 27 km-nél

A legkellemesebb szakasz 30 és 42 km között: nincs szél, nincs csapadék és csicseregnek a madarak

Aztán eleredt az eső, de itt még csak a sár volt zavaró némileg


Majd lassan kezdünk elázni...

2 órán keresztül futottunk a szakadó esőben, bőrig áztunk, s fáztunk a 2-3 fokban


59 km-nél, Apetlonban volt az első fedett frissítőpont, ahova igencsak átfázva értünk. Virslit ettünk, és több mint 1 órát töltöttünk szárítkozással -  így is elég gyenge eredménnyel (kicsavartuk a ruhánkból, zoknikból a vizet, majd kiteregettük őket). E csábító helyen 800 induló nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy feladja. Valóban nem volt könnyű vizes ruházatban továbbindulni a vigasztalanul szakadó esőben.


A jutalom nem maradt el: lassan havas esőbe, havazásba csapott át az eső. Olyan hatalmas hópelyhek hullottak, amekkorát még nem láttunk (mintha 7-8 cm-es vattacsomók estek volna). A jókedvünk visszatért, kurjongatva szaporáztuk meg lépteinket.

 





Aztán hol hó, hol eső esett, a vizes ruhában újra átfáztunk, jól jött a mobil frissítőpont 65 km-nél. Innentől többé-kevésbé együtt futottunk a szervezésben közreműködő soproni Ivánkovics Norberttel és Szászi Tamással
Aztán újabb nehézség jelentkezett: 10-15 cm-es latyak és óriási jéghideg pocsolyák

Erről videó is készült: ITT.

Igencsak vártuk a következő menedékhelyet 74 km-nél. Podersdorfban remek forró rumpuncsot ittunk, kicsavartuk a zokninkat, s igyekeztünk egy kissé felmelegedni. Az ott-tartózkodók többsége sem akart már továbbmenni, s valóban nem volt könnyű folytatni az utat a havas esőben bokáig érő latyakban - és még több, mint egy maratonnyi volt hátra
 
  Középen mély latyak, a széleken csúszós, ferde terep

Aztán megszűnt a csapadék, és azon kaptuk magunkat, hogy már nem is fázunk

Az utolsó 30 km-t már nagyjából letakarított utakon tettük meg, egész más volt így futni. Még 2 frissítőhelyen melegedtünk, teáztunk, leveseztünk (de a zokninkat már nem szárogattuk, beletörődtünk...). Néhol a jég és a feltámadó szél azért okozott némi kihívást, és persze a táv, mely még mindig nem volt csekély. Az utolsó 5 km-en fokoztuk a tempót, s amikor elértük a célt, nem is éreztük magunkat annyira fáradtnak. 





Nagyszerűen megszervezett, kitűnő hangulatú teljesítménytúrán vehettünk részt (köszönet a rendezőknek és a szponzoroknak), remek ellátással a frissítőpontokon, az időjárás pedig gondoskodott róla, hogy még nagyobb kihívás legyen megkerülni a Fertő-tavat.

117 km, 460 m össz-szintemelkedés, 1200 induló, 124 teljesítő

Ja, és majd' megfeledkeztem róla: a futás során sokszor gyönyörködtünk a V-alakban repülő vadludak szárnyalásában és összetéveszthetetlen gágogásában. Ilyenkor mindig mosolyra húzódott a szánk.


A fotókat Reinhard Müllertől, Németh Emesétől és Szászi Tamástól kölcsönöztem.

1 megjegyzés:

  1. Hatalmas elismerésem az ember feletti teljesítményhez! Sajnos a képeket nem látom valamiért.

    VálaszTörlés