Náray Balázs futótársammal vágtunk neki pénteken a Fertő-tő megkerülésének (117 km), nagyjából 1200 sporttárssal egyetemben. Az időjárás-előrejelzés már sejtetett valamit abból, ami aztán be is következett...
 |
| Rajt 4.30-kor Oggauból |
|
|
 |
| Az első 30 km-en csak a szél volt egy kissé kellemetlen |
 |
| Jólesett a kalács és a kóla 27 km-nél |
 |
| A legkellemesebb szakasz 30 és 42 km között: nincs szél, nincs csapadék és csicseregnek a madarak |
 |
| Aztán eleredt az eső, de itt még csak a sár volt zavaró némileg |
Majd lassan kezdünk elázni...
 |
| 2 órán keresztül futottunk a szakadó esőben, bőrig áztunk, s fáztunk a 2-3 fokban |
 |
| 59 km-nél, Apetlonban volt az első fedett frissítőpont, ahova igencsak átfázva értünk. Virslit ettünk, és több mint 1 órát töltöttünk szárítkozással - így is elég gyenge eredménnyel (kicsavartuk a ruhánkból, zoknikból a vizet, majd kiteregettük őket). E csábító helyen 800 induló nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy feladja. Valóban nem volt könnyű vizes ruházatban továbbindulni a vigasztalanul szakadó esőben. |
|
|
|
 |
A jutalom nem maradt el: lassan havas esőbe, havazásba csapott át az eső. Olyan hatalmas hópelyhek hullottak, amekkorát még nem láttunk (mintha 7-8 cm-es vattacsomók estek volna). A jókedvünk visszatért, kurjongatva szaporáztuk meg lépteinket.
 |
 |
| Aztán hol hó, hol eső esett, a vizes ruhában újra átfáztunk, jól jött a mobil frissítőpont 65 km-nél. Innentől többé-kevésbé együtt futottunk a szervezésben közreműködő soproni Ivánkovics Norberttel és Szászi Tamással |
 |
| Aztán újabb nehézség jelentkezett: 10-15 cm-es latyak és óriási jéghideg pocsolyák |
Erről videó is készült:
ITT.
 |
| Igencsak vártuk a következő menedékhelyet 74 km-nél. Podersdorfban remek forró rumpuncsot ittunk, kicsavartuk a zokninkat, s igyekeztünk egy kissé felmelegedni. Az ott-tartózkodók többsége sem akart már továbbmenni, s valóban nem volt könnyű folytatni az utat a havas esőben bokáig érő latyakban - és még több, mint egy maratonnyi volt hátra |
Középen mély latyak, a széleken csúszós, ferde terep
 |
| Aztán megszűnt a csapadék, és azon kaptuk magunkat, hogy már nem is fázunk |
 |
Az utolsó 30 km-t már nagyjából letakarított utakon tettük meg, egész más volt így futni. Még 2 frissítőhelyen melegedtünk, teáztunk, leveseztünk (de a zokninkat már nem szárogattuk, beletörődtünk...). Néhol a jég és a feltámadó szél azért okozott némi kihívást, és persze a táv, mely még mindig nem volt csekély. Az utolsó 5 km-en fokoztuk a tempót, s amikor elértük a célt, nem is éreztük magunkat annyira fáradtnak.
Nagyszerűen megszervezett, kitűnő hangulatú teljesítménytúrán vehettünk részt (köszönet a rendezőknek és a szponzoroknak), remek ellátással a frissítőpontokon, az időjárás pedig gondoskodott róla, hogy még nagyobb kihívás legyen megkerülni a Fertő-tavat.
117 km, 460 m össz-szintemelkedés, 1200 induló, 124 teljesítő
Ja, és majd' megfeledkeztem róla: a futás során sokszor gyönyörködtünk a V-alakban repülő vadludak szárnyalásában és összetéveszthetetlen gágogásában. Ilyenkor mindig mosolyra húzódott a szánk.
A fotókat Reinhard Müllertől, Németh Emesétől és Szászi Tamástól kölcsönöztem. |
Hatalmas elismerésem az ember feletti teljesítményhez! Sajnos a képeket nem látom valamiért.
VálaszTörlés