Február 7-én szombaton 18 és 19 óra között rajtolt el a 166 induló a Kemence határában található szintezési főalappont (253 n) közelében fekvő Kőrózsa Panzióból. Sajnos - a decemberi ónos eső okozta fakidőlések miatt- a túrát a szokásostól eltérő útvonalon kellett megrendezni, mely így sokat veszített vadregényes, kalandos voltából (kimaradt a Magosfa-nyereg - Nagy-Mána-gerinc - Rakottyás-völgy - Pogányvár - Csóványos szakasz, mely meredek lejtőivel és kaptatóival, valamint számtalan patakátkelésével a túra legnehezebb része volt, továbbá a Csóványos - Kőkorsó - Fekete-rét - Hamuház szakasz, mely szintén drámai betétekkel tarkított). Elismerés illeti ugyanakkor a szervezőket (Csanyát és csapatát, akik kiváló szervezőmunkát végeztek), hogy - a túra lemondása helyett - találtak alternatívát a járhatatlannak ítélt részek helyett. Szintén újdonság volt, hogy 2 szakaszon is, Csóványos - Királyháza és Nagy-Hideg-hegy - Hamuház között visszafelé is ugyanazon az útvonalon kellett közlekedni (ezt nyilván az hívta életre, hogy a szervezők nem akarták fölvállalni a további távnövekedést, a táv már így is meghaladta az 50 kilométert). Érdekes volt szembejövő sporttársakkal találkozni, és mindenki szépen megadta az elsőbbséget a fölfelé tartóknak.
A 40 cm-es hó, a -12 fok és a csúcsrégióban fújdogáló 50-60 km/h-s szél azért gondoskodott róla, hogy valamennyien felidézhessük a megszokott és újra meg újra vágyott "Dögölj meg, Börzsöny!-túra" életérzést.
Többen a Kemence-Csóványos szakaszt (9 km, 812 m szintemelkedés) érezték a legnehezebbnek, valóban, a vége felé itt is voltak összefújthavas, hol tartó, hol térdigsüppedős részek, én a magam részéről a Csóványos-Királyháza-Csóványos viszonylatot (14,6 km, 599 m szintemelkedés) véltem a legkellemetlenebbnek, a keményre összeállt, ugyanakkor lisztesen porló hóban igen megerőltető volt a futás, sőt sok helyütt (számomra) lehetetlen. Csodálatos élmény volt a lámpát leoltva a kristálytiszta égboltozat csillagain elámulni, majd a holdfelkelte, mely színében a trópusokat idézte.
Felemelő érzés volt nekifeszülni a dühöngő szélnek, az olykor meredek kaptatóknak, magányosan beleveszni az erdőrengetegbe, átfázva érezni parány mivoltomat, rálelni a fényt rejtő házikókra, egy pillanatra élvezni otthonosságukat, majd menni,menni tovább.
"S a hó, a téli hó? Talán száműzött tenger, Isten hallgatása."
 |
| Királyházáról-Csóványosra - számomra ez volt a legmegerőltetőbb |
 |
| A szél nem látszik a képen, a hold igen |
 |
| A csaknem telihold felkelte trópusi naplementére emlékeztetett |
 |
| Kedélyes tábortűz Királyházánál |
Ifj. Dr. Farkas Zsolt
"Igen szerette az erdőt, a természetet. Gyermekkora óta túrázott. Alaposan ismerte a Magas-Tátra szinte minden részét, a legkisebb sziklaformációk neveit is több nyelven tudta és a témáról egy átfogó publikáció kidolgozásába kezdett. A Tátra mellett a Kárpát-Medence és más szomszédos országok hegyeinek is csodálója volt. Tragikus módon 1997. október 24-én hegymászás közben a Magas-Tátrában vesztette életét. Az ottlévő szimbolikus temetőben bronztábla őrzi emlékét. A Magyar Éjszakai Túra Clubot (MÉTC) ő hozta létre. A Börzsönyi Éjszakai Túrát - amit immár az emlékére rendezünk meg minden évben - ő szervezte meg először, annak útvonalát ő tervezte meg. Emlékére az útvonal azóta is változatlan."
(http://www.metc.hu/zsolt.html)
Magam is a Magas-Tátra egyik menedékházában találkoztam vele utoljára, s annak lassan már 20 éve...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése