Mécs László - Hegymászó

Mont Blanc - Húsz év múlva

A Monte Rosa-csoportban szerzett téli élmények után rögvest a Monte Bianco felé vettük az irányt - bízva a kedvező időjárás-előrejelzésben. Attilát és Gyurit kitettük Milánóban a reptéren, majd Les Houches-ba kocsikáztunk Péterrel, ahol már vártak ránk új mászótársaink: a Kínából nemrég hazatért István, illetve a Monterosahüttéből Balázs és Tamás (ők át szándékoztak kelni hozzánk a Gnifetti-házba, ám e tervüket az időjárás és a hóviszonyok meghiúsították). Gyors felvonózás, és fogaskerekűzés a Mont Lachat nyergéig (2077 m), majd jöhetett az 1100 m szintkülönbség legyűrése gyalogosan a menedékházig. Az időjárás kellemesnek bizonyult, s a szokásos találkozás sem maradt el a szelíd kőszáli kecskékkel.

 

Ő le, mi föl...

A Tete Rousse-ból megcsodáltuk a naplementét, majd elvackolódtunk az étteremben (már hetekkel korábban sem lehetett szállást foglalni), ki az asztalon, ki alatta...

 Ő le, mi föl (az asztalra)...

Éjjel 1 órakor már reggelihez készülődött az első turnus, így a felszabaduló ágyakban némi nyugalomra lelhettünk. Én az Annapurna nevű hálóterembe kvártélyoztam be magam Tamással (e házban a szobák 8000 m-es hegyekről vannak elnevezve), megszakítva a több éves hagyományt: 2010-ben a Cso Oju-szobába utalt a házgondnok, 2011-ben pedig az Annapurnába, mindkét esetben utána a névadó hegyre irányuló expedíción vettem részt.

Másnap még árnyékban kereszteztük a hírhedt Grand Couloir-t, mely megnyugtatóan csendesnek mutatkozott. Lefelé menetben sajnos már aktivizálódott, szórta a köveket, mint az egri várvédők, és szemtanúi is voltunk egy helikopteres mentésnek (egyébként a tavalyihoz hasonlóan - a rendkívüli melegnek köszönhetően - idén augusztus 20. táján is óriási omlások okoztak halálos baleseteket a sziklafolyosóban).

 

Háborús övezet - ezúttal még tűzszünetben

Izgatottan vártam, hogy megérkezzünk a 600 m-es sziklafal tetejére, ugyanis már az új Gouter-menedékházba foglaltam szállást, mely egy ultramodern holdbázis földi mása, de sajnos még nem nyitott meg (egyesek gépészeti és statikai! problémákat emlegettek).

 

Földi holdbázis

Negyed 5-kor szokatlanul enyhe időben és erős holdfénynél vágtunk neki az utolsó 1000 m szintemelkedésnek.

 

Fototaxis

Általában a  Dôme du Goûter nyergében igen hideggé válnak a körülmények, ezúttal ez is elmaradt, s a szokásoshoz képest két réteggel kevesebb ruhában folytattam a csúcsig.

 

Hajnali részegség

Csapatunk töretlenül haladt fölfelé, Péteren, Balázson és Tamáson látszottak az előakklimatizáció jótékony hatásai, István pedig - titkos tartalékokat mozgósítva - fölvette a kesztyűt a fiatalokkal... Alig 4 óra kellet hozzá, hogy a csúcson állhassunk. Az időjárás pedig kivételesen kegyes volt hozzánk.

 Móricz Péter, Mécs László, Antal István a Mont Blanc csúcsán

 Hegedűs Tamás és Tüdős Balázs

Tamás sajátos stílusában előhozakodott Vajda János klasszikusával, emlékezetembe idézve, hogy éppen 20 éve érettségiztünk mindketten a pesti piaristáknál - akkoriban nem gondoltuk, hogy ez lesz húsz év múlva. Aztán az is eszembe jutott, hogy Straub József vezetésével éppen 20 évvel ezelőtt jártam első ízben a Mont Blanc-on, s persze, fogalmam se lehetett, hogy mi lesz majd velem...

 

Húsz év múlva

Mint a Montblanc csúcsán a jég,
Minek nem árt se nap, se szél,
Csöndes szívem, többé nem ég;
Nem bántja újabb szenvedély.

Körültem csillagmiriád
Versenyt kacérkodik, ragyog,
Fejemre szórja sugarát;
Azért még föl nem olvadok.

De néha csöndes éjszakán
Elálmodozva, egyedül
Múlt ifjúság tündér taván
Hattyúi képed fölmerül.

És ekkor még szívem kigyúl,
Mint hosszú téli éjjelen
Montblanc örök hava, ha túl
A fölkelõ nap megjelen...

A fényképeket Hegedűs Tamás készítette, kivéve a legalsót, melyet Andrea Perino.