Mécs László - Hegymászó

GÁRDOS SÁNDOR, dr.
(Keszthely, 1963. augusztus 14. – Mount Everest, 2001. október 17.) - orvos, hegymászó

10 éve veszítettük el orvosunkat, bajtársunkat, barátunkat.

Szeretnénk emlékét feleleveníteni, ápolni, s emberi nagyságát példaként fölmutatni mindenki számára - ezért október 16-án, vasárnap túrával, filmvetítéssel, mécsesgyújtással idézzük meg alakját.

A Millenniumi Mount Everest Expedíció szervező-vezetőjeként kerültem kapcsolatba Sándorral. Tudtam, hogy erős hegymászó, a magashegyi medicinában jártas orvos, és hogy a '96-os kísérlet után szeretne visszatérni vágyának titokzatos tárgyához. Eleinte ódzkodott attól, hogy betöltse az expedíciós orvosi státuszt, de miután megbizonyosodott róla, hogy megfelelően felépített akklimatizációs stratégia, kiváló gyógyszer-műszer- s anyagi háttér áll rendelkezésre, örömmel állt kötélnek. Sanyi nagyon alaposan felkészült az expedícióra, sem emberileg, sem szakmailag nem lehetett volna jobb orvosunk. Nagy odafigyeléssel, orvosi szakértelemmel, felelősségtudattal foglalkozott az expedíció tagjaival, s mindezt türelmesen, valódi kedvességgel végezte. Lépten-nyomon hangsúlyozta: a biztonság fontosságát, s hogy számára is az a legfontosabb, hogy épségben hazatérjen szeretteihez, feleségéhez és kisfiához. Ha nem volnék metafizikus beállítottságú, azt mondanám, a sors fintora, hogy éppen őt veszítettük el. Ehelyett inkább Pilinszky más vonatkozású sorai jutnak eszembe:www.youtube.com/watch?v=tLWbuLJfTIU&feature=related

Csapatunk krónikása, Földes András így emlékezett Sanyira, kit valamennyien csak Dokinak szólítottunk: Gárdos Sándor + "A megdöbbentő baleset már azután történt, hogy a csapat úgy döntött: az ítéletidő miatt leállítja a csúcstámadást, és visszavonul. Ekkor kezdte meg ereszkedését a két legmagasabban, a 7800 méteres táborban tartózkodó tag, Gárdos Sándor és Keresztesi Koppány. Gárdos nem sokkal az indulás után jelezte társának, hogy valamiért még visszamegy a táborba. A 7000 méteren felállított sátrakhoz azonban már csak Keresztesi érkezett meg.A rendkívül rossz időjárási körülmények miatt a hegymászók csak másnap indulhattak eltűnt társuk keresésére. Először az orvos felszerelésének bukkantak a nyomára, később a gleccseren pedig megtalálták a balesetet szenvedett Gárdos doktor testét is. A közel ezer méteres zuhanás után azonban már nem volt remény. Gárdos Doki rendel A balesetet minden bizonnyal kicsúszás okozta, melyben közrejátszhatott az odafenn tomboló, erős szél. Az út a 7000-es és 7800-as tábor között egy éles gerincen vezet, így itt akár egy rossz lépés elég a kicsúszáshoz. A meredek hómezőn pedig szinte lehetetlen megállni. (A balesetnek nem volt szemtanúja, de a különböző nyomokat megvizsgálva arra a következtetésre jutottunk, hogy Sanyi valószínűleg úgy döntött, hogy a dühöngő viharban még sem indul el lefelé. Úgy véljük, a szakadt sátor helyett megpróbált egy újat fölállítani, s abba, mint egy vitorlába belekapott a szél, s ez rántotta le őt a gerincről a mélybe. Mécs L.) Gárdos Sándor a csapat egyik meghatározó tagja volt. Ebben nem csak gazdag hegymászó tapasztalata, vagy magashegyi orvosi ismeretei játszottak szerepet. Gárdos dokit türelmes természete, finom humora az expedíció mindenki által kedvelt tagjává tette. Fordulhattak hozzá orvosi tanácsért ugyanúgy, mint néhány baráti szóért. Csendesen előadott javaslataira nem lehetett nem odafigyelni. Tanácsai pedig nagyban segítettek abban, hogy a hegymászók a legjobb erőben, okos terv szerint kerültek a nagy magasságokba. Nála mindennél fontosabb volt a biztonság. Orvosként tudhatta, milyen gyenge az emberi test.De azt is tudta, hogy az akarat erős, így lehetett csak hegymászó. Olyan mászó, aki saját céljait háttérben tartva előrement nyomot taposni, hogy a következő nap induló csúcstámadó csapat könnyebben juthasson a csúcs közelébe.A legjózanabb terv sem képes azonban kiküszöbölni az előre nem láthatót. A csúcstámadó csapat másnap már nem indult sehová. Ítéletidő tombolt a hegyen. Dokinak, és társának, Koppánynak minél hamarabb vissza kellett ereszkedniük a 7800 méteres táborból. Együtt indultak el, és Gárdos még visszafordult valamiért. 7800-as tábor A továbbiakról csak találgatni lehet. Ami biztos, hogy a mászás nem tartogathatott meglepetéseket, hiszen az út jól kivehető gerincen vezet, és mindketten másodszor jártak már abban a magasságban. A baleset hátterében csak valami véletlen, az amúgy is viharos időben váratlanul érkező széllökés, leszakadó hópad, megcsúszás okozhatta. És talán a halálzónának nevezett magasságban töltött, kimerítő éjszakát követő fáradtság. Az ezer méteres hófalban nem csak egy ember - egy csapat halt meg. Ezután már nincs mászás, mert nincs csapat, idegen emberekkel vannak tele a sátrak, akiknek újra meg kell ismerkedniük egymással, immár nélküle. Ilyenkor nem lehet mit mondani. Csak buta, iskolás szavak hagyják el az ember száját. Büszke vagyok, hogy egy csapatban lehettem vele."(Földes András) A 2011. október 16-i Gárdos Sándor-emléknap programja: Emléktúra a tapolcai természetjárókkal a Keszthelyi-hegységben (kb. 20km) - 08.00 találkozó a tapolcai vasútállomáson, indulás 08.16-kor, a vonat 08.30-kor érkezik Vonyarcvashegyre (A kocsival érkezőknek a vasútállomáson parkolási lehetőség.) - indulás 08.45-kor Vonyarcvashegy vasútállomásról: Vonyarcvashegy Cser-völgyön keresztül a zöld sávon a Büdöskúti Arborétumhoz, Szent-Miklós forrás, Vékony-cser, Márvány Kőfejtő Hegy, Pele Apó ösvény, Bélap-völgy, érkezés 15.30-kor a balatongyöröki vasútállomásra, majd rövid séta Vonyarcvashegyre - Filmvetítés a 2001-es Everest-expedíció-ról 16 órakor a vonyarcvashegyi művelődési házban (Fő u. 64.) Mécsesgyújtás az emlékhelyen 17.30-18 órakor a vonyarcvashegyi Szent Mihály-dombon Mindenkit szeretettel várunk - mind a három vagy bármelyik programra. Gárdos Sándor vázlatos életrajza: Szülővárosában a Vajda János Gimnáziumban érettségizett. Tagja volt a helyi Vitorlás Clubnak. 1981–1987 között a Pécsi Orvostudományi Egyetemen folytatta tanulmányait. Első munkahelye Szombathelyen a Markusovszky Kórház Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztálya volt. 1991-ben tett szakvizsgát. 1992-ben az ausztriai Murau-Stolzalpe Ortopédiai Klinikájának aneszteziológusa lett. Itt ismerkedett meg a hegymászással. Hegyimentő-katasztrófaorvosi szakképesítést szerzett. Honosította diplomáját, és egészségügyi menedzserképző iskolát is végzett. Tagja volt a régió hegyimentő-szervezetének. Megmászta az Alpok, az Andok és Ázsia több hegycsúcsát. 1996-ban részt vett az Első Magyar Mount Everest Expedícióban. 2001-ben a Magyar Millenniumi Mount Everest Expedíció orvosaként újra nekivágott a Csomolungmának, ahol 7700 m-es magasságból egy erős szélvihar lesodorta, s életét vesztette. Teste gleccsersírban nyugszik. 2002-ben emlékkövet állítottak a tiszteletére a vonyarcvashegyi Szent Mihály-dombon. (Keszthelyi Életrajzi Lexikon)