Egy hirtelen iránymódosítással - a Tátra helyett az Alpok - Kóczos húsz éves Suzuki Swiftjében találtam magam, s - a nap legmelegebb óráit kihasználva az utazásra - délután 6-kor begördültünk az egykoron elhíresült Mariahilfer Stasse-ra (´S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára).
Farkasék bajor sült kolbászai Kóczos szlovák import (besztercebényai tecsó) sörével kiváló útravalót szolgáltattak. Volt , aki azért még vizet is vételezett a csapból, én azt mondtam magamban, majd a helyszínen, ahonnan a víz érkezik, ott töltöm meg a palackomat (minek folyassam át vagy 80 km-nyi vezetéken).
Kaiserbrunnba érve egy árva lelket sem találtunk (ami némi gyanút keltett bennünk: "mi volt itt, atomtámadás?!), ellenben egy táblaerdőt minden világnyelven (angolul, németül, magyarul, csehül, szlovákul) igen.
Ezután - az év leghosszabban világos napján - végül a pár éve bezárt Weichtalhaus környékén kerestünk éjszakázóhelyet. Meglepve tapasztaltuk, hogy egy teljesen új Naturfreunde-ház épült a helyén. A külsejét nem igazán találtuk megnyerőnek. A félhomályban fura alakokat láttunk mászkálni a környékén, akik semmiképpen sem tűntek tősgyökeres osztráknak. Volt egy olyan kósza abszurd gondolatunk is, hogy csak nem migránstábor nyílt itt?! Késő este hajtottuk álomra
fejünket, de előtte még szemléltük hosszasan a csillagos (és műholdas)
égboltot.
Reggelizés közben két ismerős fizimiskájú alak sétált el mellettünk. Meg is kérdeztem őket: elnézést, Önök véletlenül nem nepáliak? De igen - hangzott a válasz...
Délelőtt aztán a jóleső árnyékban mászhattunk a nyugati fekvésű, impozáns falon.
Fotó: Kóczos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése