Az Alacsony-Tátra főgerincén - január 29-30.

Az Ördöglakodalma-hágó fölötti szakaszon elképesztően kevés hó fogadott.

Másnap a Gyömbér csúcsán viharos (kb. 60 km/h-s) szél, de tiszta idő várt reánk.

A Chopok felé is nagyon kevés volt a hó.

Az időjárás kezdett visszatérni a megszokott kerékvágásba.

A szél erősödött, a látótávolság pedig csökkent,

A Polana-nyeregben a szélerősség 100 km/h fölé emelkedett, komoly erőfeszítésekbe került talpon maradni, volt, akinek nem is sikerült.

Az időjárási viszonyok, a menettempónk és a közelgő sötétség figyelembe vételével e helyütt leereszkedtünk a gerincről.

A 300 méterrel alacsonyabban induló ösvényig a terep kissé kalandosnak bizonyult.

Az erdőben már kellemes világ volt, bár csak a lámpánk világolt.

Egyszer csak esni kezdett a hó, s utunkat friss medvenyom keresztezte.

Reggeli indulásunktól számítva 11 és fél órás menet után értünk el egy erdei aszfaltutat, s egyben egy buszmegállót. Éppen ekkor fordult a havazás esőre. Elég reménytelennek tűnt, hogy aznap még legyen járat, de ki kellet pipálni ezt a lehetőséget, ezért elolvastam a menetrendet. Abban az állt, hogy az utolsó busz 19.55-kor indul. Hány óra is van? - kérdeztem. 19.55! - hangzott a válasz. 2 perc múlva meg is érkezett a busz, melyről kiderült, hogy nem a falu felé megy - mely még több mint egy órányira volt, s ahol éjszakázni szándékoztunk -, hanem ellenkező irányba. A buszon utazó néhány középkorú úriembertől - akikről később kiderült, hogy a faluból ugrottak föl néhány sörre, meg borovicskára az erdei kolibába - szlovák és orosz nyelvtöredékek segítségével sikerült megtudakolnom, hogy a faluban nem lehet sem aludni, se vacsorázni, de ez a busz éppen egy kiváló kolibához visz, s miközben ott megvacsorázunk, a háziak kerítenek majd szállást.
S ez szóról-szóra így történt! Itt a vége, fuss el véle!


Fotó: dr. Pintér és dr. Silbermann