Telihold-fogyatkozás a Mont Blanc-on

Naplemente a Tête Rousse-gleccserről (3200 m)

Szeptember 26-án Genfbe repültünk, majd kisbusszal Le Fayet-ba utaztunk, onnan pedig - az immáron  101 éves - fogaskerekűvel 2380 m-ig zötykölődtünk. Utána gyalog folytattuk utunkat, s kisvártatva (mintegy 2800 m-en) elértük a hóhatárt.

A Dôme du Goûter északnyugati fala - tetején a menedékházzal

Innen aztán a kemény havon, tagjainkat kellemesen átmozgatva értük el éjszakázóhelyünket. A Tête Rousse-menedékházban (3167 m) néhány ember lézengett, s a háziak is a levonulásra készülődtek már.

A nap alacsony pályájának s a hidegnek köszönhetően a hírhedt Grand Couloir olyan nyugodt volt, akár a bölcsőjében ringatózó kisded. A sziklás terepen viszont hol hágóvassal, hol anélkül lett volna kellemesebb a mozgás.

A futurisztikus, 7,1 millió euróból épült menedékház, melyben fesztiválos karszalagot kell viselni a jogosultság igazolására.

A ház energiafelhasználása állítólag rendkívül alacsony (bár a Volkswagen-ügy kirobbanása óta a józan parasztember még kétkedőbb e dolgokat illetően), ám néhány visszásság igencsak szembeötlő.
A víz nélkül működő piszoárok korában itt az mégis vízöblítéses, ugyanakkor a vízcsapokból nem folyik víz.
A ház egész légtere elméletileg központilag klimatizált (az ablakokat ki sem lehet nyitni), a hálótermekben mégis fullasztóan meleg van (persze, ki is akarna itt aludni?!) Talán a központi szellőztetés koncepciója miatt csak egy jelképes paraván választja el a hálótermeket egymástól (melyekben amúgy is nagy a zsúfoltság), illetve a folyosótól, így az emelet minden nesze eljuthat minden egyes ágyhoz. Mindamellett, ha a folyosón valaki elhalad, önműködően felgyullad egy lámpasor, mely a így a hálótermekbe is bevilágít.
Ami a reggelit illeti, 3 órakor és 7 órakor lehet vételezni, szeptember végén valahol a kettő között lenne optimális. A nap itt ilyenkor fél 8 után kel, s igazán értelmetlennek találom - aminek sokszor szemtanúja voltam -, hogy valaki még sötétben éri el a csúcsot, és a hideg miatt még a napfelkelte előtt el is hagyja azt.
Az olasz Gnifetti-házban nagyon okosan folyamatos a reggeliztetés büféasztalrendszerben, itt is ez lenne a vendégbarát megoldás. Egyébként 1 éjszaka félpanzióval 113 euróba kerül fejenként.
Nos, és úgy tűnik, az új épülettel a személyzet sem lett sokkal kedvesebb... 

Miután 3 órakor kelletlenül elfogyasztottuk a reggelit, fél 6-ig "elmolyoltunk", hogy ne töltsünk a kelleténél többet a csípős hidegben. Közben azért gyönyörködtünk a teljes holdfogyatkozásban, mely 4 órakor érte el teljességét. Másfél órányi csaknem teljes sötétség után a hold újra kikerekedett, fantasztikus színjáték volt, ahogy a gerinc jobbján a hold, balján pedig a kelő nap világolt!

Az a mintegy 30 ember, aki aznap a csúcsra indult, már mind elhagyta a csúcsgerincet, melyet viharos szél tépett, szaggatott az igen hideg, ám tiszta időben. Így abban a kivételes helyzetben volt részünk, hogy senki más nem volt a csúcson, és a környékén sem.

A szél később még erősebbre fordult, így a lemenet sem volt a szokásosan könnyed ezúttal.

A Goûter-házban pihentünk egy órát, majd tovább ereszkedtünk a Tête Rousse-házba, ahol a Maldív nevű szobában aludtunk. Másnap - mivel a fogaskerekű erre a szezonra már bezárt - Les Houches-ig (1007 m) gyalogoltunk számos növényzeti övön át, mely igazán nagy élmény volt. 
Genfben aztán 2 üveg pezsgővel ünnepeltük meg e kivételes mászást.


Csapattagok: Budafoki Róbert, Pintér Ákos - a fényképeket utóbbi készítette - és ML