Grossglockner (3798 m) - a revans
 |
| Kereszt-ének = kereszt-mi |
A Stüdlhütte (2802 m) téli álomra szenderülése előtt - 3 szépreményű ifjúval - meglátogattuk Ausztria legmagasabb hegyét, mely olyan az osztrákoknak, mint nekünk a Kékes. Az I. Világháborút lezáró békediktátumok előtt ugyanis Ausztria legmagasabb pontja a dél-tiroli Ortler (3905 m) volt - egyben az Osztrák-Magyar Monarchiáé is.
 | |||
| 3450 m - megmutatja magát Őfelsége |
Az Erzherzog-Johann-Hütte (menedékház) Habsburg–Lotaringiai János főhercegről kapta a nevét, aki a fent említett Ortler 1. megmászására adott megbízást 1804-ben. A szenvedélyes vadász és hegymászó - aki a Napóleon elleni győri csatában a magyar nemesi felkelő hadsereg parancsnoka volt - azon kevés államférfiak (politikusok) közé tartozik, akik valóban a közjó ügyének előmozdítását tekintik elsődleges céljuknak, s amennyiben az előbbi cél szolgálata nem lehetséges, nem ragaszkodnak görcsösen pozíciójukhoz.
"Az 1848-49-es magyar szabadságharc során Ferdinánd császár manifesztumában János főherceget saját helyettesévé nevezte ki. E minőségében a főherceg Bécsben tárgyalt gróf Batthyány Lajos magyar miniszterelnökkel és a császárhű Jellasics tábornaggyal. Megkísérelt egyezséget létrehozni köztük, de közvetítési kísérlete Jellasics hajthatatlansága miatt kudarcot vallott.
A császári udvar neheztelése ellenére, az általuk támasztott
akadályokat legyőzve János főherceg egy polgárleányt vett feleségül. Ez a polgári házasság, amely boldognak és tartósnak bizonyult, János
főherceg népszerűségét az egyszerű alattvalók szemében az egekig emelte.
A közmegbecsülésnek örvendő főherceg ezekben az években alig látogatott
Bécsbe.
A Mariazell
közelében fekvő brandhofi birtokán élő János főherceg érdeklődése a
természettudományok felé fordult. Jelentős ásványgyűjteményt halmozott
fel, alpinista- és vadászszenvedélyének hódolt. Polgári módon élt, szokásaiban, ruházkodásában a stájer
hagyományokat követte. Igen komolyan támogatta Stájerország tárgyi és
szellemi kultúrájának megőrzését, fejlesztését. Életmódja és
elkötelezettsége a szűkebb hazája iránt János herceget jóformán a stájer
nép emblematikus figurájává tették, a köznyelv a „stájer herceg” nevet ragasztotta rá." (Wikipédia)
 |
| Ezek a felhők nem sok jót ígérnek... |
 |
| A kuloár-életérzés |
 |
| Minden Glockner-mászó rémálma: a Scharte |
A csorbát megpillantva csapatunk egyik tagja felkiáltott: ez lenne az, ettől vannak rémálmaim napok óta, ettől féltem én annyira?! Hát ez nem is olyan vészes!
A fiúk a túra előtt jó néhány képet, videót néztek meg a világhálón a nevezett terepakadályon való átkelésről, a "jobb félni, mint megijedni" gondolat jegyében - ennek meg is lett az eredménye. Ehhez képest aztán a valóság kellemesebbnek bizonyult. Ehhez persze jótékonyan hozzájárultak a hóviszonyok, valamint az, hogy a felhőzet eltakarta a jobbról-balról alant tátongó 700 méternyi mélységet.
 |
| Dávidból így lesz Góliát |
Hazafelé az autóban - miközben sikertelenül igyekeztünk felsorolni az aradi vértanúk nevét - hirtelen az a gondolatom támadt, micsoda elégtételt vettünk a sógorokon azzal, hogy országuk teljességgel lábaink alatt hevert...
Fotók: Donáth Dávid, Korpos Gergely
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése