Mécs László - Hegymászó

Két halálnem - két kor - két megítélés?

"Hegymászóbalesetben meghalt  a sportág 75 éves legendája, a tiroli Sepp Mayerl, aki minden idők tán legsikeresebb hegymászójának, Reinhold Messnernek volt a mestere.

A férfi a Lienzi Dolomitokban eddig tisztázatlan okokból lezuhant az Adlerwand északi faláról és halálos sérüléseket szenvedett, már hiába próbálták újraéleszteni. Holttestét helikopterrel vitték le a hegyről. Sepp Mayerl az 1970-es években elsőként mászta meg a Lhoce egyik "mellékcsúcsát", a 8386 méter magas Lhoce Shart.

A sportember 1937. április 14-én született Kelet-Tirolban. Az olasz Reinhold Messner, aki a világon elsőként mászta meg a földkerekség mind a 14 nyolcezer méter feletti hegycsúcsát, rendszeresen mestereként emlegette Mayerlt." ( MTI - 2012. VIII. 28.)

vs.

 

Azon túl, hogy Sepp Mayerl (és Artner Tivadar) emléke előtt tisztelegni szerettem volna, azért "ragadtam tollat", hogy megosszam azt a villanásszerűen belém hasító gondolatot, melyet a 75 éves - egy új csúcskereszt felszentelésére igyekvő - osztrák hegymászó mászóbalesetéről szóló tudósítás olvasásakor realizáltam: a hegymászó-balesetek általában erejük teljében lévő, életpályájuk zenitje előtt álló fiatalemberekkel történnek, melyek - természetesen - sajnálkozást váltanak ki szakmai körökben is, a laikusok pedig rosszallóan csóválják fejüket: miért kellet ilyen veszélyes tevékenységet folytatni...?!

No de 75 évesen?! Jelenleg Magyarországon alig haladja meg a 70 évet a férfiak várható élettartama, tehát az is komoly teljesítmény, hogy valaki egyáltalán életben van... Sokan betegségekkel, súlyos mozgásszervi problémákkal küszködnek, testileg-lelkileg megnyomorodva cipelik az élet terheit.

S ez az ember - életének utolsó mozzanataként -  egy sziklafalon mászik fölfelé, egy kereszt felszentelésére...

A 131 évvel ezelőtti gyászjelentést a "civil világ" kontrasztjaként közlöm, de önmagában sem érdektelen.

Nekem több más gondolatom is támadt a fenti hír kapcsán (pl. mely életkorban s milyen körülmények között ildomos elhagyni az árnyékvilágot) , melyek közlésére már csak idő hiányában sincs mód. Ezeket az olvasó elméjére hagynám.