Ha már idén elmaradt az év első napján szokássá vált fürdőzésem a Balatonban, nem hagyhattam ki az új év első valamirevaló teljesítménytúráját.
"A BHTCS-t csak tapasztalt, térképet és
tájolót jól ismerő túrázóknak ajánljuk. A túra során több olyan pontot
is fel kell keresni, ahová nem vezet jelzett turistaút. Olyan csúcsok
kerülnek be az itinerbe, amelyek egy része kevésbé ismert, de mégis
egyedülálló látványosságot, panorámát nyújt. Ezeket megtalálni persze az
éjszaka sötétje és az esetleges hó viszontagságai közepette sem
lehetetlen.
A megadott pontokat tetszőleges
sorrendben kell felkeresni. A csúcsokon pontőrök várják a túrázókat, és
pecsételéssel igazolják a pont megtalálását. Ha a megkeresendő csúcsokat
a térképen összekötnénk, akkor egy szabálytalan köralakot kapnánk, míg a
rajt/cél pont ennek belsejében helyezkedik el. A túra során tehát
majdnem egy teljes kört teszünk meg, amihez pluszba jön a rajt/cél
pontból kiinduló két „sugár”. Ennek tudatában úgy érdemes megválasztani
az útvonalat, hogy az egymástól – kilométerben és szintkülönbségben –
legnagyobb távolságra lévő két pont közötti szakasz maradjon ki úgy,
hogy a cserébe kapott két „sugár” megérje.
Tetszőleges sorrendben kell felkeresni 9 hegycsúcsot:
- Ilona-lak (390 m)
- Fekete-hegy (463 m) [Névtelen csúcs a Z+ és a katonasírok mellett, a Szarvas-árok fölött]
- Kálvária-domb (388 m)
- Nagy-Kopasz (559 m)
- Hosszú-erdő-hegy (363 m)
- Zsír-hegy (434 m) [Ilona-laktól délre]
- „Tarnai-hegy” (400 m) [Névtelen csúcs, Tarnai-pihenőtől 500 méterre délre, a Dezső-vadászkunyhótól 250 méterre keletre, a hegygerinc végén lévő csúcs]
- 2015 óta három csúcs kiléte meglepetés marad, amelynek helyét a rajtban hirdetjük ki (az össz csúcsok száma tehát nem növekedett, maradt 9+1)
Ráadás csúcs: Meglepetés csúcsok egyike. Nem kötelező felkeresni, de érintéséért plusz egy óra szintidő jár." (bhtcs.hu)
Nem
lehet véletlen, hogy az év eddigi - és nagy eséllyel ez a későbbiekre
is igaz lesz - leghidegebb éjszakája köszöntött ránk január 7-8-án. Az
előrejelzés szerint - 20 C körüli hőmérséklet, valamint élénk szél ígérkezett a Budai-hegységben. Nyilván hegymászóként szembesültem már szélsőségesebb viszonyokkal, de futáshoz öltözni - úgy hogy egy övtáska van nálam, és nem vihetek tartalék ruhadarabot - azért nem olyan egyszerű. Az embernek ne legyen melege, de ne is fázzék, és a ruházat ne is korlátozza a futásban. Végül - a korábbi téli futások tapasztalata alapján - úgy véltem, fölülre 3 réteg elég lesz: egy vékony aláöltzet, egy vastag aláöltözet (még a 2000-es Broad Peak-expedícióról) és egy softshell jellegű vékony futófölső. Hosszas tépelődés után a futónadrágom alá egy aláöltözetet is vettem (ilyet még soha nem tettem), a fejemre fejpánt helyett most sapka került, a kezemre 5 ujjas polár kesztyű, a lábamra vastagabb pamutzokni. Amikor este fél 7-kor - 15 fokban kiléptem az utcára, éreztem hogy ez az öltözet nem álldogálásra való, persze nem is arra készültem. Folyadékot nem is vittem magammal, úgyis megfagyna. A rajtban izgalmas feladat volt szembesülni az idei csúcsokkal, és kitűzni a követendő útvonalat (amiről majd aztán jó párszor letérünk...). Ott találkoztam véletlenül egy régi futótárssal, Blahó Ákossal, akivel aztán együtt vágtunk neki a pályának.
Az első kilométereken még megfordult a fejemben, hogy jó lett volna plusz egy réteg és melegebb kesztyű, meg zokni, de aztán szépen átmelegedtem, és kiderült, jól eltaláltam: az emelkedőkön kicsit melegem volt, ha megálltunk, enyhén fáztam. Az éjszaka csodálatos volt: a pár centis hó a holdfényben igazán szép díszletnek bizonyult. Örömmel töltött el az ismerősökkel összefutni, meleg téát kortyolni az Ilona-lak hangulatos szobácskájában, pár jó szót váltani a fagyoskodó vagy tűznél melegedő pontőrökkel. Igazán jólesett a forró meglepetéskávé (Párizsi kockával) a Nagy-kopaszon. Annak is örültem, hogy - bár többedszerre indultam e túrán - az egyes pontokat most új útvonalakon közelítettem meg, ami érdekesebbé tette az egészet (na meg persze, hosszabbá: 47 km/ 1500 m szintemelkedés, menetidő 6 óra 30 perc). A futás nagyon jólesett, a hideget igazából éjjel fél 3-kor az autóba beülve érzékeltem.
Köszönjük a kiváló rendezést, a kitartást és a lelkesedést a pontőröknek, valamint a sok finomságot, amivel elhalmoztak minket.
Képek: bhtcs.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése