 |
| A Karchakund 1800 méteres észak-keleti falának felső része |
A számos pakisztáni és nepáli túra után most újra Indiába vezetett utam,
hogy egy kis csoportot kalauzoljak a természet és az emberi világ
rejtelmei közepette. Először a Gangesz forrásaként tisztelt gleccsert
kerestük fel a Garwhal-Himalájában. Éppen húsz éve jártam itt egy kis magyar expedíció tagjaként, melynek keretében sikerült a
világon elsőként feljutni azon az útvonalon a Karchakund (6612 m) 1800
méteres észak-keleti falán. Izgatottan vártam, milyen lesz 2 évtized távolából újra átélni bizonyos élményeket, impressziókat (például a pakora mesés ízét, vagy Gangotri misztikus atmoszféráját) de semmit sem találtam azokból a régi históriákból - nemhiába...
- "Hérakleitosz azt mondja valahol, hogy minden mozgásban van, és
semmi sem marad változatlan, és a folyó áramlásához hasonlítva a
létezőket, azt mondja, hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba."
- (Platón: Kratülosz 402 A)
Persze, most is voltak impresszióim, élményeim - csak merőben mások, és ez - lássuk be - így van rendjén...
 | ||||||||||||||
| Minden bizonnyal az északi országrész leggyorsabb sofőrét volt szerencsénk megnyerni. A defekt csak a kezdet volt, lefelé a hegyi szakaszon a fékünk is "elszállt", ami pillanatnyi riadalmat okozott (sofőrünknél is), de aztán kézi és motorfékkel levezette az autót a legmeredekebb szerpentinen is. |
Rishikeshben a Gangesz partján nagyszabású szertartásnak lehettünk a részesei.
Az okosnak mondott telefonok már az indiai valóságnak is szerves részét képezik.
A hinduk általában szigorúan vegetáriánusok, néhol azonban gyanúsan sok a sertés (és a hentesüzlet)
Uttarkashiban sokkal meghittebb volt az esti Ganga puja
A remeték, zarándokok szent városa, Gangotri 3100 m-en
Remetebarlang egy óriási gránittömb gyomrában
Akklimatizációs túránk az érintetlen Kedartalba vezetett
Ez a kék juh megajándékozott minket közelségével - ami ritka ajándék
 |
| A Thalay Sagar (6904 m) északi fala, melyre az első utat Dékány Péter és Ozsváth Attila mászta 1991-ben |
Egy indiai katonai expedíciónak ilyen fogadtatás dukál
Találkoztunk egyébként egy szintén indiai expedícióval, mely a Satopanth-ot célozta meg. Elbeszélgettünk, meséltem nekik Karchakund-mászásunkról is, mely nagy tiszteletet váltott ki belőlük, s megjegyezték, hogy még indiai mászónak nem sikerült feljutni rá.
Útban a Gangesz forrásaként tisztelt gleccserkapu felé
A szegényes Bhoiwasa 3800 m-en, igazán alkalmas a szemlélődő lelki állapot eléréséhez
Szemlélődünk: odakünn szívszorító nyomorúság, no de odabenn, ott mi van...?!
Visszafelé bőrig áztunk a kiadós esőben, Gangotrit úgy hagytuk el, mint valami háborús övezetet. Az úttest tele volt kisebb nagyobb kövekkel, vízátfolyásokkal, de a sofőrünk rutinosan kezelte a helyzetet. Amikor az útviszonyok már konszolidálódtak, s az utasok fellélegezhettek (volna), akkor hibásodott meg a fékünk... Késő délután értük el Uttarkashit, ahol már kellemes meleg volt (a szakadó eső). Ezzel utunk első fejezete lezárult: szép, változatos, kalandoktól sem mentes élményekkel gazdagodtunk.
Kis csapatunk tagjai: Isabelle, Lili, Barbara, Gábor és én
Fotó: Gyapay Gábor és ML
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése