2016. április 7., csütörtök

A fenséges Viszóka (2560 m) sível



Akárhányszor korábban a Viszókán (Tátra-csúcs) jártam télen, mindig feltámadt bennem a sízés szépsége iránti vágyakozás, hiszen e hegy központi hófolyosója igazán kecsegtető minden kuloársíző számára.
Az elmúlt vasárnap újólag odasodort a jószerencse, s ezúttal síléc is volt a lábamon. Mi szabhatna gátat hát e terv magvalósításának? - kérdeztem magamtól, midőn alulról felpillantottam a hófolyosó tetejére. Éppenséggel akadt egy-két ilyen tényező.
Délután kettő felé járt már az idő (így érthetően már csak én baktattam felfelé a folyosóban), a levegő nyáriasan meleg volt, a nap pedig telibe sütötte a kuloárt, és jócskán átnedvesítette a vastag hótakarót. A szél pedig viharossá fokozódott, s a hátamra erősített léceknél mint vitorlánál fogva igyekezett eltántorítani tervemtől, miközben a sziklagerincről időnként zavaró mennyiségű és méretű fagyott hódarabok zúdultak alá. A hótaposás sem bizonyult valami könnyűnek, folyton visszacsúsztam a mély és puha hóban.
Egyszer aztán csak felértem, s az erős szél által nehezítve sikerült is felcsatolnom léceimet.
Letekintettem a zöldellő Poprádi-síkság távolába, majd a körülöttem lefutó fekete bordákra, aztán az alant húzódó hófolyosóra. Arra gondoltam, nem is lesz olyan könnyű ebben a mély, átnedvesedett hóban kanyarodni, s valóban, ahogy nekiindultam, komoly erőfeszítés, koncentráció, egyensúlyozás kellett minden egyes forduláshoz. Örömsízésről - sajnos - ezúttal szó sem volt. Persze, a testmagasságommal megegyező léchossz sem volt ideális. Az egyik fordulónál, hirtelen történt valami, majdnem el is vesztettem az egyensúlyomat, s ahogy sikerült lefékeznem, észrevettem, hogy az egyik botom alsó szegmense méterekkel feljebb maradt a hóba ragadva. Felevickéltem érte, majd folytatva utamat, egyre kellemesebb volt a sízés a szélesedő kuloárban. S aztán a Poprádi-tóig vezető úton néhol kifejezetten parádés volt a lesiklás.








Nem volt nálam fényképező, így illusztrációnak 2 évvel ezelőtti túránk képeiből válogattam (fotó: Dr. Silbermann és ML).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése