2013. január 5., szombat

Csontváry Kosztka Tivadar: A Nagy Tarpatak a Tátrában (1904-05.)
  "A nyarat a Magas-Tátrában töltöttem, fenyvesillat, szamóca, málna, áfonya körében. Búzaföldeken a pacsirta hangját, a csalitban a fülemüle dallamát hallgattam, fent a magasban a sasokat fütyülve, vonulni láttam. Hajnalban nap nap után a lángoló Kárpátokat figyeltem, s a Tarajkán Szilágyi Dezsõ emlékénél állapodtam meg. Innen gyönyörködtem a nagy tarpataki vízesésben, a Lomnici csúcs és társainak büszkeségében, a közép ormon levõ sziklák eleven világítása és mélységének kifejezhetetlen távlata hatott rám. Nem rajzoltam, nem festettem, hanem csak figyeltem és bámultam a természet monumentális szépségét, a hangulat csendes mély ütemét, a gyönyörnek a legszebb természet zenéjét..." 
 "... legközelebb szeretném a Kárpátok hosszú láncát papírra tenni, de úgy, hogy ragyogjon a hó s minden sziklafolt határozott kifejezéssel is bírjon, mint ez a reggeli órákban a napsugarak általi megvilágításnál látható, s ha már az ecset is oly hűséggel szolgálna, mint a rajzón kezemben, akkor tán első teendőmnek ismerném a magas Tátrát virradatkor - amikor is néha-néha gyönyörű rózsaszínbe tűnnek fel - s ilyenkor a sziklacsoport valóban dísze hazánknak - azt lefesteni".
                                                                                                 (Csontváry Kosztka Tivadar)

Tálos Attila fényképe (2013. I. 3.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése