Jégmászó tábor és tanfolyam Ausztriában – február 28.- március 3.

Fotó: Csizmadia Péter - Szöcsi

A nyári melegben csordogáló, enyhet adó hegyi patakok s a merészen alázúduló vízesések  jéggé dermedt pillanatfelvételei lenyűgöző díszletet szolgáltatnak téli kirándulásainkhoz.

De, hogy meg is érinthetjük őket, föl is kapaszkodhatunk rájuk?!

Nos, a válasz: igen!

Ám a jég - amellett, hogy meglehetősen sikamlós – rendkívül változékony, szeszélyes közeg.

Csak óvatosan, szakszerűen s nagy tapasztalattal szabad közelíteni hozzá.

A mászáshoz szükséges hegyes és éles eszközök, a jég minőségének változékonysága, s ebből kifolyólag a biztosítás nehézségei miatt a hegymászás egyéb ágaiban szükségesnél is körültekintőbben kell eljárnunk. Az írott és íratlan szabályokat betartva azonban, minimalizálhatjuk a kockázatot. S amit a jégmászás nyújt, kevés dologhoz fogható: a környezet s a jégfelület esztétikai  élményén túl a mozgás szabadsága, hallatlan dinamikája, természetes ritmusa, olykor küzdelmes akrobatikája senkit sem hagy hidegen.

 


Táborunkban megismerkedünk az alapismeretekkel: a jég természetével, a korszerű vízjégmászás technikáival, az újabb jégmászó eszközök használatával, a biztosítás módjával. A varázslatos jégvilágban megélt „itt és most” pedig mindenkinek totális kikapcsolódást, a létezésbe való teljes belefeledkezést hoz. Az ausztriai Malta-völgy kiváló adottságokkal rendelkezik a jégmászás fortélyainak elsajátításához és/vagy élvezetéhez. S annyi időt töltünk a fagyos közegben, hogy midőn este álomra hajtjuk fejünket, sebesen s haloványkék ragyogással búcsúzik az ébrenlét.

 Beszámoló a korábbi tanfolyamról:

http://mecslaszlo.blogspot.hu/2012/02/jegmaszotanfolyam-malta-volgyben.html

Jelentkezés: mecsmaszo@gmail.com. 

III.Börzsöny Tigrise Túrasíverseny és -találkozó - 2015. február 14.

  Börzsöny Tigrise - Zoller Csaba túrasíversenyt és -találkozó 

 

"A hóviszonyok úgy alakultak,hogy a holnapi versenyt megrendezzük! Előreláthatólag nem a Cseresznyefa parkolóból, hanem a bánya magasságából lesz a rajt! Kérünk minden résztvevőt, hogy ha lehet, 1/2 9-ig érkezzen meg a parkolóba. 9-kor együtt felcsoszogunk a rajthoz. 1/2 10 -kor tömegrajt!  

Nevezés: Királyrét-Cseresznyefa parkolóban 8-9 óra között
Rajt: Cseresznyefa parkolóból 9:30

Infó:

Schaffer Gábor +36 30 202 35 05  

Újhelyi Balázs +36 30 962 60 78."

                                ( http://www.borzsonytigrisei.gportal.hu/)

 

 

A teljesítendő táv a térképen berajzolt útvonal, a csúcs alatti sípályákon két kört menve (komarnicki.hu).

Eredmények Férfi kategóriában:

1.Úlyhelyi Balázs    1.08.08
2.Szepessy Áron    1.13.40
3.Mécs László        1.19.03
4.Vizdák János        1.22.40
5.Horváth Gábor      1.27.25
6.Straubinger Tóni   1.28.13
7.Zoller Gábor         1.29.06
8.Schumann Robi    1.29.30
9.Zoltai Dávid          1.29.40
10.Kremmer László 1.35.10
11.Töröcsik Károly  1.36.02
12.Bittsánszki Dániel 1.36.35
13.Hámornik Balázs  1.40.28
14.Baranyai Péter     1.40.56
15.Juhász Laci          1.43.30
16.Heier Károly        1.44.40
17.Szi Zsolt               1.47.08
18.Liska László         1.49.45
19.Szomráky Pál      1.53.56
20.Bozóki Zoli          2.19.00
21.Sályi Ferenc         2.24.41
Idő nélkül:
Vörös László
Illyés László
IllésZoli
Rádi Gábor
Krajcsó Árpád
Markó Péter
Bertényi Gábor
Juhász Gyula /Csapajev/
Petneházy Tamás
Dora Csaba
Horváth Kristóf

Női Kategória:

1.Kurkó Izabella  1.40.00
2.Zatykó Judit    1.42.15
3.Vasas Virág    1.44.40

Gyerekek:

1.Újhelyi Mihály   2.18.46 /13éves/
2.Újhelyi Mátyás  211.10  /9éves 1 kör/
 

Börzsöny éjszakai teljesítménytúra - Farkas Zsolt emlékére

Február 7-én szombaton 18 és 19 óra között rajtolt el a 166 induló a Kemence határában található szintezési főalappont (253 n) közelében fekvő Kőrózsa Panzióból. Sajnos - a decemberi ónos eső okozta fakidőlések miatt- a túrát a szokásostól eltérő útvonalon kellett megrendezni, mely így sokat veszített vadregényes, kalandos voltából (kimaradt a Magosfa-nyereg - Nagy-Mána-gerinc - Rakottyás-völgy - Pogányvár - Csóványos szakasz, mely meredek lejtőivel és kaptatóival, valamint számtalan patakátkelésével a túra legnehezebb része volt, továbbá a Csóványos - Kőkorsó - Fekete-rét - Hamuház szakasz, mely szintén drámai betétekkel tarkított). Elismerés illeti ugyanakkor a szervezőket (Csanyát és csapatát, akik kiváló szervezőmunkát végeztek), hogy - a túra lemondása helyett - találtak alternatívát a járhatatlannak ítélt részek helyett. Szintén újdonság volt, hogy 2 szakaszon is, Csóványos - Királyháza és Nagy-Hideg-hegy - Hamuház között visszafelé is ugyanazon az útvonalon kellett közlekedni (ezt nyilván az hívta életre, hogy a szervezők nem akarták fölvállalni a további távnövekedést, a táv már így is meghaladta az 50 kilométert). Érdekes volt szembejövő sporttársakkal találkozni, és mindenki szépen megadta az elsőbbséget a fölfelé tartóknak.
A 40 cm-es hó, a -12 fok és a csúcsrégióban fújdogáló 50-60 km/h-s szél azért gondoskodott róla, hogy valamennyien felidézhessük a megszokott és újra meg újra vágyott "Dögölj meg, Börzsöny!-túra" életérzést.
Többen a Kemence-Csóványos szakaszt (9 km, 812 m szintemelkedés) érezték a legnehezebbnek, valóban, a vége felé itt is voltak összefújthavas, hol tartó, hol térdigsüppedős részek, én a magam részéről a Csóványos-Királyháza-Csóványos viszonylatot (14,6 km, 599 m szintemelkedés) véltem a legkellemetlenebbnek, a keményre összeállt, ugyanakkor lisztesen porló hóban igen megerőltető volt a futás, sőt sok helyütt (számomra) lehetetlen. Csodálatos élmény volt a lámpát leoltva a kristálytiszta égboltozat csillagain elámulni, majd a holdfelkelte, mely színében a trópusokat idézte.
Felemelő érzés volt nekifeszülni a dühöngő szélnek, az olykor meredek kaptatóknak, magányosan beleveszni az erdőrengetegbe, átfázva érezni parány mivoltomat, rálelni a fényt rejtő házikókra, egy pillanatra élvezni otthonosságukat, majd menni,menni tovább.

"S a hó, a téli hó? Talán száműzött tenger, Isten hallgatása."

Királyházáról-Csóványosra - számomra ez volt a legmegerőltetőbb

A szél nem látszik a képen, a hold igen

A csaknem telihold felkelte trópusi naplementére emlékeztetett

Kedélyes tábortűz Királyházánál

 A fényképeket Szlatki Gabriellától kölcsönöztem.




Ifj. Dr. Farkas Zsolt 
"Igen szerette az erdőt, a természetet. Gyermekkora óta túrázott. Alaposan ismerte a Magas-Tátra szinte minden részét, a legkisebb sziklaformációk neveit is több nyelven tudta és a témáról egy átfogó publikáció kidolgozásába kezdett. A Tátra mellett a Kárpát-Medence és más szomszédos országok hegyeinek is csodálója volt. Tragikus módon 1997. október 24-én hegymászás közben a Magas-Tátrában vesztette életét. Az ottlévő szimbolikus temetőben bronztábla őrzi emlékét. A Magyar Éjszakai Túra Clubot (MÉTC) ő hozta létre. A Börzsönyi Éjszakai Túrát - amit immár az emlékére rendezünk meg minden évben - ő szervezte meg először, annak útvonalát ő tervezte meg. Emlékére az útvonal azóta is változatlan."
                                                                   (http://www.metc.hu/zsolt.html)


Magam is a Magas-Tátra egyik menedékházában találkoztam vele utoljára, s annak lassan már 20 éve...

Extrém körülmények - 24 óra Burgenland Extrem Tour

Náray Balázs futótársammal vágtunk neki pénteken a Fertő-tő megkerülésének (117 km), nagyjából 1200 sporttárssal egyetemben. Az időjárás-előrejelzés már sejtetett valamit abból, ami aztán be is következett...

Rajt 4.30-kor Oggauból

Az első 30 km-en csak a szél volt egy kissé kellemetlen

Jólesett a kalács és a kóla 27 km-nél

A legkellemesebb szakasz 30 és 42 km között: nincs szél, nincs csapadék és csicseregnek a madarak

Aztán eleredt az eső, de itt még csak a sár volt zavaró némileg

Majd lassan kezdünk elázni...

2 órán keresztül futottunk a szakadó esőben, bőrig áztunk, s fáztunk a 2-3 fokban

59 km-nél, Apetlonban volt az első fedett frissítőpont, ahova igencsak átfázva értünk. Virslit ettünk, és több mint 1 órát töltöttünk szárítkozással -  így is elég gyenge eredménnyel (kicsavartuk a ruhánkból, zoknikból a vizet, majd kiteregettük őket). E csábító helyen 800 induló nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy feladja. Valóban nem volt könnyű vizes ruházatban továbbindulni a vigasztalanul szakadó esőben.

A jutalom nem maradt el: lassan havas esőbe, havazásba csapott át az eső. Olyan hatalmas hópelyhek hullottak, amekkorát még nem láttunk (mintha 7-8 cm-es vattacsomók estek volna). A jókedvünk visszatért, kurjongatva szaporáztuk meg lépteinket.

 

Aztán hol hó, hol eső esett, a vizes ruhában újra átfáztunk, jól jött a mobil frissítőpont 65 km-nél. Innentől többé-kevésbé együtt futottunk a szervezésben közreműködő soproni Ivánkovics Norberttel és Szászi Tamással

Aztán újabb nehézség jelentkezett: 10-15 cm-es latyak és óriási jéghideg pocsolyák

Erről videó is készült: ITT.

Igencsak vártuk a következő menedékhelyet 74 km-nél. Podersdorfban remek forró rumpuncsot ittunk, kicsavartuk a zokninkat, s igyekeztünk egy kissé felmelegedni. Az ott-tartózkodók többsége sem akart már továbbmenni, s valóban nem volt könnyű folytatni az utat a havas esőben bokáig érő latyakban - és még több, mint egy maratonnyi volt hátra

 

  Középen mély latyak, a széleken csúszós, ferde terep

Aztán megszűnt a csapadék, és azon kaptuk magunkat, hogy már nem is fázunk

Az utolsó 30 km-t már nagyjából letakarított utakon tettük meg, egész más volt így futni. Még 2 frissítőhelyen melegedtünk, teáztunk, leveseztünk (de a zokninkat már nem szárogattuk, beletörődtünk...). Néhol a jég és a feltámadó szél azért okozott némi kihívást, és persze a táv, mely még mindig nem volt csekély. Az utolsó 5 km-en fokoztuk a tempót, s amikor elértük a célt, nem is éreztük magunkat annyira fáradtnak. 

Nagyszerűen megszervezett, kitűnő hangulatú teljesítménytúrán vehettünk részt (köszönet a rendezőknek és a szponzoroknak), remek ellátással a frissítőpontokon, az időjárás pedig gondoskodott róla, hogy még nagyobb kihívás legyen megkerülni a Fertő-tavat.

117 km, 460 m össz-szintemelkedés, 1200 induló, 124 teljesítő

Ja, és majd' megfeledkeztem róla: a futás során sokszor gyönyörködtünk a V-alakban repülő vadludak szárnyalásában és összetéveszthetetlen gágogásában. Ilyenkor mindig mosolyra húzódott a szánk.


A fotókat Reinhard Müllertől, Németh Emesétől és Szászi Tamástól kölcsönöztem.